Azt nem mondom, hogy örültem, mikor kiderült, hogy a Fidesz nyert a választásokon, ráadásul kétharmaddal, de úgy voltam vele, ha ennyire nagy volt a szájuk, akkor most legalább bebizonyítják, nem hiába. Elvégre volt nyolc évük arra, hogy felkészüljenek a kormányzásra, terveket készítsenek, programokat írjanak, és azért nyolc esztendő - ha az komoly munkával telik - nem kevés, abból kisülhet valami jó. Igazából egy normális országban, ha a dolgok jól mennek, tök mindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, csak tényleg legyen végre rend, nyugalom és fejlődés.

Arra felkészültem, lesz majd a koronaúsztatáshoz hasonló egy-két viccesebb pillanata a kormányzásnak, szakrálisan a csúcson leszünk, belefulladunk az imákba és a pirosfehérzöldbe meg a műmagyarkodásba, de sebaj, ki lehet bírni ezt is, ha közben az életünk normális mederben halad.  De legalább nem lesznek minden évben zavargások, szétbarmolt ünnepek, sípoló nénik és ökölrázó bácsik, hiszen megnyugodhat mindenki végre, Orbán bársonyszékben ül, a Fidesz kormányoz, a másik oldalnak meg nem szokása azért odamenni valahova, hogy ne érezze jól magát és utcakövet dobálni. Azt is reméltem, hogy végre a nácikhoz hasonlító honpolgárok  is lenyugszanak, vagy legalábbis megkapják a beígért pofonjaikat, mert ellenzékből élvezet nézni a hőzöngésüket, de kormányon már több, mint kínos az ilyen haver.

Aztán kiderült, az ellenzékben eltöltött nyolc esztendőben nem csak, hogy komoly munkát nem végeztek és nem készítettek terveket, de csak arra feszültek rá, hogyan szerezzék meg a hatalmat és tartsák is meg, ha már az övék.

És ez az egyik ok, amiért utálom a Fideszt. Hogy ellenzékben csak az motiválta őket, hogy minden eszközzel megakadályozzák, a kormány nehogy véletlenül olyat tegyen, amitől jobb lesz az országnak és lakóinak. Mert az gyengítette volna az esélyüket.

De van még más is, amiért soha nem fogok rájuk szavazni! Túl azon, hogy amit most ebben a három esztendőben csináltak, az egyszerűen katasztrófa volt. Gazdaságilag, társadalmilag és morálisan mélybe züllesztették az országot.

A Fidesz az egyetlen párt, amelyik egyáltalán nem hasonlít régi önmagához sem gondolkodásban, sem világnézetben, sem politikájában. Ilyen 180 fokos fordulatot pedig csak gerinc nélkül lehet megcsinálni!

2002-ben, csak mert Orbán nem bírta elviselni, hogy veszített, és hogy nem ő kerül be a történelemkönyvekbe, mint az a miniszterelnök, aki bevezette az EU-ba Magyarországot, elkezdték szépen az árokásást. A Fideszt okolom azért, hogy az ország kettészakadt. Hogy vannak magyarok és azok, akik magyarabbnak képzelik magukat. Hogy az országon belül lettek ők és lettünk mi.

Mert ők bátorították, sőt felhergelték a szélsőséges csűrhét a randalírozásra, majd szépen háttérbe vonultak, mikor sikerült utcára vinni őket. Az antiszemita, a rasszista és a homofób megnyilvánulásoknak teret adtak, elfogadták, ha hallgatólagosan is, de támogatták, mert ez is a bajkeverést szolgálta. Mert cél volt, hogy addig ne legyen béke, biztonság és nyugalom ebben az országban, amíg ők nem kerülnek a hatalomra. Mert tudták, az embereknek egy idő után elegük lesz az állandó feszültségből.

De nem csak itthon ugrasztották egymásnak a magyart és a magyart. A határokon túl is sikerült elérni a kettéosztottságot. Persze, melldöngetve hirdetik magukról, hogy minden magyar érdekét nézik, de ez pont akkora hazugság, mint minden más, amit állítanak. Ha valóban fontos lenne számukra a határon túli magyarság sorsa és élete, akkor nem uszítanák őket sem egymásnak, sem pedig annak az országnak a lakói ellen, ahol élnek. Hiszen nekik az a szülőföldjük, a szülőhazájuk, ott vannak az őseik eltemetve, ott élnek, tanulnak, dolgoznak, ott kell, hogy boldoguljanak. Mert az nem lehet cél, hogy mindenki ideköltözzön. De hogy lehet úgy egy közösségben élni normálisan, ha az anyaországból azt akarják belebeszélni az ember fejébe, hogy a szomszéd, a kolléga, a gyerek fiúja csak egy rohadt szlovák, mocskos román, primitív szerb és "vissza Trianont"? Ha valóban fontos lenne számukra a határon túli magyarság sorsa és élete, akkor nem csinálnának úgy, mintha sokkal fontosabbak lennének a honi magyarságnál. Mert az nem lehet cél, hogy határon innen és túl utálja egymást, aki egy anyanyelvet beszél.

Engem zavar az is, hogy egy olyan kort akarnak feltámasztani, ami már régen a múlt, és akkor sem volt jó. A 30-as, 40-es évek levegője lengi be az országot és ez az avítt légkör nem tesz jót a XXI. században senkinek és semminek. Nem előre visz, hanem visszahúz, minden értelemben. Nem akarok egy klónozott időben élni, klónozott gondolatok és klónozott emberek között.

Soha nem fogom megbocsátani nekik a demagóg szociális népszavazást. Az egészségügy helyzete lehet, ma már sokkal jobb lenne, a tandíjnak pedig mindenki számára vállalhatóbb formája működne. És az az 5 milliárd bizony jól jött volna az élet más területén.

Soha nem fogom megbocsátani a magánnyugdíjak lenyúlását sem. Az addig is bizonytalan jövő egy egész generáció számára lett szinte kilátástalan.   

És ha még gondolkodnék, biztos eszembe jutna más is. De nem akarok rajta gondolkodni már. Csak az jut eszembe a Fideszről, hogy milyen szomorú véget ért az egykor nagyreményű párt. És nem értem azokat, akik mindezek ellenére még úgy érzik, minden jó úton halad és jól működik ebben az országban. Akik szerint ez a kormány jól teljesít. Akik szerint Orbán a legnagyobb államférfi, aki a XX. században született. De hát az is igaz, sokakról gondolták ezt, akik ma már a történelem szemétdombjára kerültek!