Ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Nehéz kérdés, nagyon nehéz. És a jelölt személyétől nagyon sok függ. Például a győzelem is 2014-ben.

Bár a közvélemény-kutatások az MSZP fölényét mutatják az Együtt 2014-el szemben, a nem hivatalos közbeszéd, a baráti eszmecserék és a mindennapos politizálgatások során ennek pont az ellenkezője tűnik igaznak. Arról nem is beszélve, az MSZP-re ma már (vagy ma még) csak az elkötelezett hívő emeszpések szavaznának. Az Együtt 2014 és Bajnai viszont egy jóval szélesebb és színesebb választói kört tud mozgósítani, míg ha ez ma még nem érzékelhető. Bajnaiban és tapasztalatában sokkal többen bíznak, mint Mesterházy egyenlőre be nem bizonyított vezetői képességében. Akkor most mi legyen?

És jött az ötlet Bajnaiéktól, döntsék el a választók, ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Közvélemény-kutatók segítségével. (Hogy vajon szerencsés dolog volt-e ezt először a sajtóval és nem Mesterházyval közölni, az egy más kérdés. Ezzel ugyanis újabb izmozásba kényszerítették bele Mesterházyt és pártját. Pedig már a legeslegelején tudni lehetett, van erre hajlamuk a szociknak. Emlékezzünk csak az Együtt-től "kölcsönvett" és saját ötletként előadott összefogásra buzdító kommunikációra.)

Ám Mesterházy Attilának van önkritikája, és pontosan tudja, egy olyan közvélemény-kutatással, ahova nem lehet felajzott MSZP-s nyugdíjasokat agitálni, ő nem rúghat labdába. Éppen ezért javasolja azt az eszement baromságot, hogy a nép - az a nép, amelyik még akkor sem megy el szavazni, amikor annak az ideje van, mert lusta, mert tudatlan, mert bizonytalan, mert motiválatlan, mert tele a töke az egésszel, mert nem bízik már semmiben, mert leszarja a közéletet -, nos, az a nép menjen el előválasztani, hogy ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje.

Hát, nem fog elmenni. Aki elmegy, az majd a szocik nyugdíjas tagozata lesz, és az elkötelezett pártszimpatizánsok, akik presztízskérdést csinálnak abból, hogy Mesterházy legyen a befutó, és nem az alkalmasságot, a hozzáértést nézik majd. Akik nem gondolnak majd abba bele, hogy a két ember közül kit fogadnak el jobban azok, akik nem Orbánt akarják. Egyenlőtlen játszma lenne, egyenlőtlen feltételekkel. És nem mutatná a valós elfogadottságot. Ahogy azok a vizsgálatok sem, amelyek arra kíváncsiak, kire szavaznának többen. Egy olyan közvélemény-kutatás azonban, amelyik két ember támogatottságát nézi, sokkal valósabb képet adna a helyzetről. Ebben az esetben nem kell titkolózni, hiszen azt kérdezik, ki volt a meggyőzőbb. Nem azt, szavaznak-e majd rájuk.

Jó lenne megtudni, melyik pártvezetőt támogatja a nép, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. De csak tisztességes eszközökkel, egyenlő feltételekkel. Erre pedig az MSZP javasolta módszer nem alkalmas.

És ha ezt nem gondolják át, akkor az MSZP bizony olyan, mint a Fidesz. A hatalomért, a presztízsért képes feláldozni az országot. Mert a nagy izmozásnak majd az lesz a vége, hogy Orbán röhögve viszi a következő négy évet is. Ha a szocik ebbe nem gondolnak bele, ha nem látják, nem érzik, vagy nem akarnak tudni arról, hogy bizony az elmúltnyolcévezésben azért volt valami, és az ő elfogadottságuk a pártatlanok, vagy éppen bizonytalanok között a béka segge alatt van, akkor nagyon álomvilágban élnek. Ahhoz, hogy 2010-ben Orbán kétharmaddal győzött, kellett az a baloldali politikai elit is, amely a gyávaságával, a reformtörekvések megvétózásával, a kormányzási teszetoszasággal és a belső széthúzásokkal ehhez hozzásegítette. 

Az MSZP-vel az a baj, hogy nem értik, hiába van több mérhető választójuk most még, ez nem azt jelenti, hogy ők lennének a csábítóbb megoldás a kormányváltásra. De nem ám. Az a párt, amelyik csak beszél arról hogy változik, de igazából ennek jele nincs, nem tudja elfeledtetni azt a sok hibát, amit a kormányzásuk alatt elkövettek. 

Ráadásul az MSZP még játszhat arra is, hogy vár újabb négy évet. Hiszen azért, ha mélyen, csendben megszólal az a bizonyos belső hang, érzik ők, hogy nincsenek még topon. A tessék-lássék megújulgatás még nem tette újra szimpatikussá a pártot, Orbán még nem dúlta szét annyira az országot, hogy az egyszeri állampolgár kényszerítve legyen a szocik mellé tenni az X-et. És ha ez így van, akkor kivárnak, pukkanjon szét magától az a Fidesz-lufi. Mert szét fog pukkanni, kérdés, hogy mikor.

Ők ráérnek, az ország viszont nem.

Érdekesek egyébként a megjelent és kinyilvánított reakciók az események alakulására. Azt gondoltam, a többség majd Mesterházynak ad igazat, amiért a valóban kissé furcsa módon hozzá eljutott előválasztási ötlet miatt kibukott. De nem. Az az emberek nagy része - márpedig ők a választók - még ennek ellenére sem Mesterházynak és pártjának az oldalára álltak. Márpedig ez is lehet egy mérce uraim. Nem izmozni kellene, hanem meghallani azt is, amit a választok akarnak. Azok pedig többségében nem egy MSZP-t akarnak újra a kormányon látni. Már csak azért sem, mert akkor folytatódik tovább a játék. Mintha csak ez a két párt lenne a világon, és bár az egyik rosszabb, mint a másik, ez akkor sem lehet alternatíva már egy ország számára.