Lehet, hogy ünnepelni kellene, meg örülni, de én hisztizni fogok. Egyébként sem vagyok jó passzban, az időjárás is szar, erre kiderült, hogy Mesterházy lesz a miniszterelnök-jelölt és az MSZP diktálja a feltételeket. Ebben van bármi pozitív? Persze összefogás, meg tárgyalások, meg együtt legyőzhető, meg bármi jobb ennél, ami most van... De azért ne legyünk már ennyire igénytelenek! Mikor lehetne jobb is! Bár momentán ebben a kérdésben is szkeptikus vagyok, de ezt betudom az amúgy is depressziót hozó januárnak.
Nyilván oda teszem az ikszet, ahova az ország érdeke szerintem megkívánja, de úgy teszem majd, mintha a fogamat húznák.
Mert baromira nem várok semmi jót egy olyan csoportosulástól, amelyben az az MSZP diktál a régi kádereivel, amelyiknek nagyon nagy része volt abban, hogy most úgy élünk, ahogy. Mert minden volt ott az elmúlt években, csak megújulás nem. Ugyanazok az arcok mérgezik a levegőt, akik eddig is. Ha pedig belegondolok, hogy a miniszterelnök egy nagyra nőtt, hiteltelen és gyenge óvodás lesz, hát... El kellene kezdenem németül vagy svédül, norvégul tanulni, ki tudja, jó lesz az még valamire!
Mennyivel egyszerűbb lett volna a helyzet, ha Bajnainak van annyi esze, hogy nem fekszik be azonnal a szocik ágyacskájába. Nem tudom, ki súgott neki, de azt az embert majd ki kellene rúgni. Egy ilyen választási szövetség akkor lehetett volna elfogadható, ha a szocik előtt mindenki besorol Bajnai mögé és így, tényleg EGYÜTT állnak oda, "na fiúk, beálltok a sor végére és segítitek a rendszerváltozást, vagy lehet rátok utána ujjal mutogatni, amiért hagytátok elúszni a lehetőséget". Akkor ott nem lett volna izmozás, laca-facázás, akkor ott kibújt volna a szög a zsákból.
Ez a szocialista párt, a jelenlegi állapotában nem alkalmas az ország, de még egy választási szövetség vezetésére sem. És ezt csak ők nem érzik. Az embereknek nem igaz, hogy az MSZP kell. Sőt! Az embereknek most nem a szocik kellenek. Nem ezek a politikusok.
Pedig annyira optimista voltam, annyira elhittem, hogy lehet jobb. Elhittem, hogy lehet ezt anélkül is, hogy megélhetési politikusokkal legyen tele a parlament. Elhittem, hogy hozzáértő szakemberek is labdába rúghatnak majd, és lesz szavuk az ország talpra állításánál. Elhittem, hogy a politikusokra rá lehet kényszeríteni, hogy visszavegyenek az arcukból és csak a saját pecsenyéjüket sütögessék.
De most úgy érzem, megette a fene az egészet. Szegény hazám. Szegény én. Még akkor is, ha annál ami most van, minden csak jobb lehet. De néha ez annyira kevés.
