Igen, tényleg valami hiányzik az ellenzéki tüntetésekből, de nehéz megmondani, hogy mi. Ugyanis, amit mindenki hiányol, azt egyszerűen lehetetlen kívánni!

Senki nem akarhatja, hogy újra autók égjenek Budapest utcáin, hogy repüljenek a macskakövek. Az "Orbán, takarodj!"-nak fizikailag még nincs itt az ideje, egyelőre még csak verbálisan lehet fenyegetni vele a hatalmat. Mert ha Orbán valóban eltakarodik, akkor mi lesz? Ki ül be helyette a miniszterelnöki székbe? Egy másik fideszes? Ki és mi garantálja azt, hogy a leszerepelt focista nem fogja a háttérből irányítani a történéseket? Vagy a legnagyobb ellenzéki párt ragadja magához a hatalmat? Az még mindig az MSZP, és abból most egy darabig nem kérünk újra!

Más pedig jelenleg nincsen. Bajnai lehetett volna, de nagyon elcseszte. Bíznia kellett volna magában és a körülötte lévők erejében, elhivatottságában, hozzáértésében. Ez a ló már elszaladt! Ha Bajnainak nem sikerült, másnak kell átvennie a vezető szerepet. De ehhez idő kell. Fel kell nőnie mentálisan, politikailag egy olyan embernek, aki képes arra, hogy maga köré gyűjtse azokat, akik tenni akarnak, tudnak és mernek is. A civilekből, akár tetszik, akár nem, valakiknek politikussá kell válnia ahhoz, hogy országot irányíthasson. Másképpen nem megy. Kérdés, ezt mikor látják be azok, akik most még úgy ragaszkodnak a civilségükhöz, mintha az életük múlna rajta. (Pedig jó példa van már: Juhász Péter vállalta ezt, és nem adta fel önmagát!)

Igen, sokan érezhetik azt, egy helyben toporog minden ellenzéki megmozdulás. A tüntetéseken rendre elhangzik, mi az, amit nem akarunk, mire vágyunk, mi a rossz a rendszerben és mit nem szabad tovább tűrnünk. Csak az nem hangzik el, hogyan lehet megváltoztatni a dolgok menetét, hogyan lehet elérni, hogy a fidesz és vezénylő tábornoka kiengedje a hatalmat a kezéből, és mi következik akkor, ha Orbán már csak egy rossz emlék lesz... Pedig ezek a legfontosabb kérdések. Erre valóban nem válasz az, amit a január 2-i tüntetésen is olyan sokan javasoltak a szónokok közül: beszélgessünk, szervezzünk vitaesteket, szeressük felebarátainkat. Úgy érzem, a magyar társadalom tűrésküszöbének a közelében van már. Konkrét válaszokat, megoldásokat várnak. Ugyanis nem lehet mindenkiből hős, de még entellektüell forradalmár sem. A legtöbben, akik ott vannak egy-egy ilyen tüntetésen, nem tudnak többet tenni annál, mint hogy részvételükkel kinyilvánítják nemtetszésüket. Nem fognak beszélgetéseket, vitadélutánokat szervezni, filozófálgatni, gazdasági megoldásokat keresni vagy éppen egy civil szervezetben tevékenykedni. Ők a támogató tömeg, akire szükség van. Akire szüksége van annak a pár embernek, akik vállalják és képesek arra, hogy világmegváltó terveiket megvalósítják. Egyik nélkül, a másik nem működik és fordítva. A tömeg nagy része segíteni akar, de nem tudja, hogyan kell. És segítségnek már régen nem érzi a fentebb leírt lehetőségeket, hiszen ezt a maga módján már mindenki megtette.

Igen, már valóban valami több kell. De nem mindegy, mikor. Elkapkodni fejjel rohanni a falnak sem lehet, hiszen akkor megbukik az egész. Amíg nincs előkészítve a terep a hatalomátvételre, addig tényleg csak beszélni szabad róla. És türelmesnek lenni.

Ennek az országnak olyan emberekre van most szüksége, és a tömeg azokat támogatja majd, akik vállalják, anélkül vezetik ki az országot a szarból, hogy az a személyes előrelépésüket jelentené. Megszállott, a hazájukat szerető, és önzetlen SZAKÉRTŐ emberekre. Egy szakértő kormányra, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre, szexuális orientációra vagy éppen származásra való tekintet nélkül. Olyan embereknek kell összeállnia szépen csendben, akik pontosan tudják, mit kell tenni.

Mert én nem tudom. És te sem. Matekból hülye vagyok, a gazdasághoz nem értek, és fogalmam sincsen ahhoz, hogyan lehetne leküzdeni a szegénységet. Én csak látom az igazságtalanságot, de tenni nagyban nem tudok ellene. Máshoz értek, ehhez nem. Pontosan úgy, ahogy a tüntetésekre járó tömeg nagyobbik része. Mi csak egyet tudunk tenni. Támogatni azokat a célokat és törekvéseket, amelyek egy jobb ország, egy élhetőbb ország eléréséhez kellenek. Többet várni tőlünk nem csak hülyeség, de igazságtalanság is.

Szóval jó lenne, ha végre jönne pár ember, és fel merné vállalni: új országot akar építeni. A segítségünkkel, de nem velünk.

 

 

 

Szerző: Lúthien Elensar  2015.01.03. 09:20 Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz köztársaság parlament tüntetés ellenzék kormányváltás orbán takarodj Bajnai

Ha azt a nyugdíjtervezetet megvalósítják, amin gondolkodnak, az lesz a legszemetebb és legigazságtalanabb rendszer.

Több nyugdíjat kapjon az, aki gyerekeket nevelt fel és aki iskolázottabbá tette utódait, azaz egyetemre járatta...

Akiknek nincs gyereke, majd nyomorogjon, ráadásul őket nincs is aki támogassa öreg korukra, tehát duplán szívnak. És szintén kevesebbet kapnak azok, akik amúgy is szegényebbek, hiszen sokaknál a továbbtanulás ezért nem jön össze.

Viszont arra nem gondol senki, hogy a gyerek nélkül élők (hozzá teszem magasabb!!!) adójából is fizetik az óvodákat, iskolákat, az ingyenes közlekedést és orvost 6 éves kor alatt, nem kapnak semmilyen plusz támogatást életük folyamán gyerektelenségük miatt, nincs plusz szabadságuk, betegszabadságuk, mittudoménmilyen szabadságuk, nekik kellett mindig alkalmazkodni a gyerekesekhez, ünnepnapokon azoknak kell dolgozni, akiknek nincs családja

Miért hiszi mindenki azt, akinek nincs gyereke, az biztos jól élt, luxusban, mindenre volt pénze, és félre tudott rakni sokat, hisz nem volt kire költeni. Van ám úgy, hogy azért nem szült valaki, mert annyira nem volt meg az anyagi biztonsága, hogy nem merte bevállalni. Mert olyan munkaterületen dolgozott, hogy ha onnan kiesik szülés miatt, a büdös életbe többet nem kap munkát. Vagy éppen nem lehetett gyereke, és inge-gatyája ráment arra,. hogy hátha mégis....

És akinek nem volt pénze arra, hogy a gyereke egyetemre járjon? Vagy mert maga iskolázatlansága révén nem tudott kellő motivációt biztosítani, vagy segíteni abban, hogy a gyerek felsőfokú végzettséget szerezzen? Ő tehet róla? nem a körülményei? Ez a réteg amúgy is szegényebb, és még öreg korukban is büntetik?

Tehát megint az jár jól, aki gazdag. Hiszen sok gyereket, sok iskolázott, diplomás gyereket csak az engedhet meg magának, aki anyagi jólétben él. A többi meg haljon éhen öregkorára. Bűnös, aki gyerektelen, akinek csak egy gyereke van, aki szegény vagy éppen nem diplomás?

Szerző: Lúthien Elensar  2014.06.07. 10:08 217 komment · 1 trackback

Na, hát nem megmondtam?!

Az áprilisi választásokat - most már bizonyított tény - az MSZP miatt veszítette el a baloldal. Meg nyilván saját maguk miatt is, hiszen elhitték , hogy a szocik az a párt, amelyik a legtöbb támogatót tudhatja maga mögöttés beletörődtek abba, ők irányítanak. Hát nem. És aki figyelt, az ezt már nagyon jól láthatta az országgyűlési választások előtt is. Most pedig biztos. Az április előtti izmozás egy a magyarországi helyzetet leszaró, saját egzisztenciájukat féltő, kompromisszumra képtelen haldokló párt tagjainak utolsó próbálkozása volt. Elhitették, hogy Gyurcsány a fekete seggű a brancsban, nem pedig ők. És sajnos, pechünkre, még bejött nekik.

Nem mondom most el ezredszerre is, amit a tegnapi eredmények után is már sokszor elmondtam, hogy Bajnainak nem kellett volna ennyire kishitűnek lennie április előtt. Nem kellett volna a frászt kapnia attól, hogy az LMP-től kosarat kapott. Hanem hinni kellett volna annak a tömegnek, amelyik akkor fogadta, amikor bejelentette visszatérését. De ez már történelem, ezen változtatni nem lehet, legfeljebb tanulni belőle.

Viszont ami jó hír, hogy a szociknál meg kell lépni azt végre, amit már több éve meg kellett volna. Meg kell tisztítani a pártot a gyáva, a politikából élő, korrupt és tenni nem akaró arcoktól. És komolyan kellene venni végre a  munkát. Akkor talán van még reményük egy feltámadásra, bár fájdalmas lesz és sokáig fog tartani az újjászületés. De ha nem sikerül, az ország akkor sem veszít semmit. Ideje leszámolni azzal a fajta politikai teszetoszasággal, alibizéssel, ami a szocikat már évek óta, (évtizedek óta!) jellemzi. Ideje egy sokkal modernebb, a mai társadalom problémáit lendületesebben kezelő, a világ változásaihoz gyorsabban reagáló, szakemberekből álló pártot csinálni. Ha nem nekik, hát másnak. nekem speciel egyáltalán nem fog hiányozni a politikából sem Mesterházy, sem Szekeres, sem Baja, sem pedig a többi hiteltelen arc. Sokkal hamarabb meg kellett volna buknia az MSZP-nek, mert akkor járt volna jól az ország.

 

Szerző: Lúthien Elensar  2014.05.26. 11:17 68 komment · 2 trackback

10245518_471779472922470_1411120546_n.JPG

Szerző: Lúthien Elensar  2014.04.07. 14:05 Szólj hozzá!

...ezt kell szeretni. Nem mondom, hogy nem csalódtam, hiszen sokkal többet vártam ettől a néptől. De az, hogy ennyien nem mentek el szavazni, sajnos megmutatja, miért tart ott ez az ország, ahol. Mert a legtöbben csak a saját személyes kis életükkel törődnek, és amíg azt nem érinti nagyon meg valamit, beleszarnak mindenbe. Ez a hozzáállás jellemző az egész országra és minden területen. Ezért nem működik nálunk a szolidaritás, ezért nincs semmiben együttműködés, nincs kompromisszumkészség, ezért nem állunk ki soha semmiért, se fűért, se fáért, se friss levegőért, se beteg gyerekekért. 

Erről eszembe jut Martin Niemöller német teológus híres mondása: "Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, nem szóltam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, nem szóltam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, nem szóltam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, már nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna."

Ez magyar változatban így hangzik: "Mikor megváltoztatták az alkotmányt és a választási rendszert, nem szóltam, hisz nem volt hatással az életemre. Mikor elvették a trafikokat, a földeket, államosítottak ezerrel, keresztbe tettek a vállalkozásoknak, nem szóltam, hisz nem volt se trafikom, se földem, se vállalkozásom. Amikor bevezették az egykulcsos adót, nem szóltam, hisz én jól jártam vele, több pénzem maradt, én a jól keresők táborához tartoztam. Amikor átalakították az oktatást, belepofáztak a kultúrába, nem szóltam, hisz nem volt iskolás gyerekem, színházba meg úgysem nagyon jártam. Amikor a manyup pénztárat lenyúlták, hogy MOL-részvényeket vegyenek belőle, és szerződést kötöttek az oroszokkal Paksról, csendben maradtam, hisz nem értek a részvényeket, nem értek az atomenergiához, különben is messze még a nyugdíjam és jól jött az a kis pénz, amit én kaptam. Amikorra összeomlott a gazdaság és a pénzem semmit nem ért, amikorra a hatalom mindenhová betette emberét és nem lehetett szabadon gondolkodni, amikorra az egészségügy teljesen összeomlott és a szeretteim nem kapták meg az életmentő ellátást, amikor fekete bakancsok masíroztak az utcákon, akkora már nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna."

Ez van. De ezt nem kellene szeretni! Az apátiába esett magyar társadalmat fel kell rázni és ehhez most van négy éve azoknak, akik komolyan gondolják, hogy ebből a szarból normális országot faragjanak. Ehhez az kell, hogy a politikai, egyéni ambíciókat tegyék félre, és ha az emberek látják, valóban a megoldás a fontos, akkor majd mernek mozdulni. 

Szakértőkből álló kormány létrejöttében kell gondolkodni. De nem olyan szakértők kellenek, akik politikusként kezdték. Olyanokat kell megtalálni, akik a saját szakterületükön ászok és vállalják a rosszat, hogy politikusokká válnak. Ezzel vissza lehet adni a reményt. Mással nem. És ehhez kell az összes demokratikus kis és nagy párt, de csak az után, hogy a régi arcok, a 25 éve a parlamentből és képviselőségükből élősködő paraziták eltűnjenek a politika térképéről. Ez gyakorlatilag szinte az egész MSZP-re igaz, így a szociknak egy olyan megújuláson kell átesniük, hogy még ők se ismerjenek magukra. 

Látványosan kell tenni a korrupció ellen, leginkább úgy, hogy az ellenzéki pártok elől járnak a jó példával és hozzáférhetővé teszik azokat az adatokat, melyből kiderül: feddhetetlenek. És aki nem az, azt kitenni, feljelenteni, eltávolítani, megbélyegezni!

Több civilt és civil szervezett kell bevonni a munkába, és ezzel kell ellenőrizhetővé tenni a politikusok munkáját is. És bevonni ebbe a munkába az embereket is. Az egyszerű választópolgárt! Mégpedig úgy, hogy egy normális kommunikációt alakítanak ki, mert ami most volt, az siralmas! Nem csak a saját programjukat, elképzelésüket nem tudták átadni a választóknak, de nem tudtak érdemben reagálni szinte semmire, ami az országban történt. A politikai támadásokat visszaverni, az ellenfélen fogást találni és ezt érthetően lekommunikálni, ez nagy feladat. De mint látjuk, van akinek sikerült!

Úgyhogy lehet elkezdeni építkezni, innen szép nyerni. Az egy dolog, hogy a korosztályomnak és a nálam idősebbeknek már nincs olyan sok ideje, de a remény hal meg utoljára. Én nem akarok ebből az országból elmenni. Én nem akarok máshol élni. Én szeretem a városomat, szeretem az utcámat, szeretem az országomat. 

Szerző: Lúthien Elensar  2014.04.07. 13:52 Szólj hozzá!

Na, én ezért nem szavazok rájuk (ez csak egy hirtelen lista, írtam, ami eszembe jutott, és amilyen sorrendben az eszembe jutott):

-          Nacionalizmus, populizmus

-          A társadalom megosztás

-          Jó magyar, rossz magyar

-          Nemzeti jelképek kisajátítása

-          Orbán szélkakassága és köpönyegforgatása

-          Ellenzékként való viselkedésük

-          Magánnyugdíjak lenyúlása

-          Új alaptörvény társadalmi konszenzus nélkül

-          Az alaptörvény asztala, annak imádata, Kerényi megbízása, és képek rendelése

-          Az EU basztatása és ezzel a tagságunk veszélyeztetése. Mindez úgy, hogy a Magyarországon folyó beruházások 95%-a EU-s pénzből van

-          A MOL részvények megvásárlása

-          A seuzo-kincsek bérbevétele 4 milliárdért

-          Stadionépítések

-          Az egészségügy komoly ellehetetlenítése

-          Oktatáspolitika

-          A határon túli magyarok bevonása a szavazásba

-          A határon túli magyarok túlzott támogatása a jövőbeni szavazatokért

-          A jobbik megerősödése (ezt már ellenzékként kezdték)

-          A haverok munkához juttatása pofátlan mértékben

-          Trafikmutyi

-          Földmutyi

-          Simicska konszern - közgép

-          Matolcsy gazdaságpolitikája

-          Egymilliárd Rákay Kálmánnak a tűzgyújtásos közvetítésért

-          A közmédia kisajátítása

-          A CÖF nagymértékű támogatása és az erről való hazudozás

-          A választási kampány egyoldalúsítása

-          Ócsai lakópark

-          Az adóhatóság szélhámossága

-          A közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozása

-          A hazudozások és pofátlan titkolózások, mintha minden felett állnának

-          A nőkről alkotott nézetük – és viselkedésük a nőkkel

-          A cigánybűnözés retorikájának elfogadása

-          Zsidózgatás

-          A civil szervezetek ellehetetlenítése

-          Tanárok megfélemlítése

-          A drogprevenció leszarása

-          A melegek jogainak el nem ismerése

-          Az élettársi kapcsolat lealacsonyítása

-          Az egyházak túlzott beengedése a mindennapi életbe

-          Az egyházi státusz elbírálásának egyoldalúsága

-          Paksi szerződés az oroszokkal

-          Schmitt Pál maga

-          A szervilizmus elharapózása és annak igénye

-          Orbán Ráhel esküvője

-          Az alkotmánybíróság jogainak korlátozása

-          Szaniszló és egyéb nácik kitüntetése

-          Az ügynöklisták elzárása

-          Titkosítások

-          Dörner és az Új Színház

-          Orbán képi és videós megörökítése, az a fajta seggnyalás ezeken, ami az 50-es évekre jellemző

-          A sajtószabadság korlátozása

-          Hatalommal való visszaélések képviselők által (pl. a rendőr, akit falhoz kentek és neki kellett bűnhődnie)

-          Német megszállási emlékmű

-          Turulszobrok országszerte

-          Horthy időszak dicsőítése

-          Államosítások

-          A rezsicsökkentés hazugsága

-          Oroszországgal és más diktatúrákkal való barátkozás

-          Azeri gyilkos kiadatása

-          A választási rendszer megváltoztatása egyoldalúan

-          Államadósságról való hazugságos

-          A gazdaság mélyrepülése

-          A TEK létrehozása

-          Igazságtalan adózási és támogatási rendszer

-          Közmunkaprogram idiótizmusa

-          16 évig terjedő iskolakötelezettség

-          A gyerektelenek pellengérre állítása

-          30 valahány ezer ember elbocsátása a közszférából

-          A közhivatalnokok megfélemlítése és lecserélése

-          Táppénz csökkentése

-          A kultúrába való belepofázás

-          A rokkantnyugdíjak megnyirbálása és a rokkantak megalázó elbírálása

-          A tűzoltók, rendőrök nyugdíjának elvétele

-          A saját politikusaik bezzeg vehetnek fel egyszerre nyugdíjat meg fizetést, csak lehet, másképpen nevezik… mert nekik az jár

Szerző: Lúthien Elensar  2014.04.03. 15:56 1 komment

Lehet, hogy ünnepelni kellene, meg örülni, de én hisztizni fogok. Egyébként sem vagyok jó passzban, az időjárás is szar, erre kiderült, hogy Mesterházy lesz a miniszterelnök-jelölt és az MSZP diktálja a feltételeket. Ebben van bármi pozitív? Persze összefogás, meg tárgyalások, meg együtt legyőzhető, meg bármi jobb ennél, ami most van... De azért ne legyünk már ennyire igénytelenek! Mikor lehetne jobb is! Bár momentán ebben a kérdésben is szkeptikus vagyok, de ezt betudom az amúgy is depressziót hozó januárnak. 

Nyilván oda teszem az ikszet, ahova az ország érdeke szerintem megkívánja, de úgy teszem majd, mintha a fogamat húznák. 

Mert baromira nem várok semmi jót egy olyan csoportosulástól, amelyben az az MSZP diktál a régi kádereivel, amelyiknek nagyon nagy része volt abban, hogy most úgy élünk, ahogy. Mert minden volt ott az elmúlt években, csak megújulás nem. Ugyanazok az arcok mérgezik a levegőt, akik eddig is. Ha pedig belegondolok, hogy a miniszterelnök egy nagyra nőtt, hiteltelen és gyenge óvodás lesz, hát... El kellene kezdenem németül vagy svédül, norvégul tanulni, ki tudja, jó lesz az még valamire!

Mennyivel egyszerűbb lett volna a helyzet, ha Bajnainak van annyi esze, hogy nem fekszik be azonnal a szocik ágyacskájába. Nem tudom, ki súgott neki, de azt az embert majd ki kellene rúgni. Egy ilyen választási szövetség akkor lehetett volna elfogadható, ha a szocik előtt mindenki besorol Bajnai mögé és így, tényleg EGYÜTT állnak oda, "na fiúk, beálltok a sor végére és segítitek a rendszerváltozást, vagy lehet rátok utána ujjal mutogatni, amiért hagytátok elúszni a lehetőséget". Akkor ott nem lett volna izmozás, laca-facázás, akkor ott kibújt volna a szög a zsákból. 

Ez a szocialista párt, a jelenlegi állapotában nem alkalmas az ország, de még egy választási szövetség vezetésére sem. És ezt csak ők nem érzik. Az embereknek nem igaz, hogy az MSZP kell. Sőt! Az embereknek most nem a szocik kellenek. Nem ezek a politikusok. 

Pedig annyira optimista voltam, annyira elhittem, hogy lehet jobb. Elhittem, hogy lehet ezt anélkül is, hogy megélhetési politikusokkal legyen tele a parlament. Elhittem, hogy hozzáértő szakemberek is labdába rúghatnak majd, és lesz szavuk az ország talpra állításánál. Elhittem, hogy a politikusokra rá lehet kényszeríteni, hogy visszavegyenek az arcukból és csak a saját pecsenyéjüket sütögessék. 

De most úgy érzem, megette a fene az egészet. Szegény hazám. Szegény én. Még akkor is, ha annál ami most van, minden csak jobb lehet. De néha ez annyira kevés.

Szerző: Lúthien Elensar  2014.01.09. 13:21 Szólj hozzá!

Címkék: választások bajnai mesterházy MSZP választási szövetség

Kósa Lajos, közszolga!

Nem kérek elnézést, amiért a megszólítás elé, sem a kedves, sem a tisztelt jelző nem került, de egyiket sem érzem helyénvalónak. A magyar nyelvben sajnos nincs olyan szó, melyet oda tudnék biggyeszteni, amikor magára gondolok, így hanyagolom is a formaságokat, a megszólítás körüli finomkodást.
Kósa Lajos, közszolga!
Azt hiszem, ez az, ami egészen pontosan kifejezi, miként is van jelen Ön az én életemben, és mindenki más életében, persze a családját, no és a barátait kivéve. És ez kifejezi azt is, Önnek hogyan kell viselkednie. Mert ha azt gondolja, képviselőnek vagy polgármesternek lenni kiváltság, nagyon téved. Ez egy foglalkozás, "kedves" uram, amelyben Ön csak egy beosztott. Nem vezető tisztségviselő, hanem egy egyszerű alkalmazott munkaerő, egy alárendelt. Önnek kötelezettségei vannak a munkáltatói felé. Igen, a munkáltatói... Önnek ugyanis nem egy munkáltatója, nem egy főnöke van még az atyaúristenen kívül, hanem majd 10 millió, akiktől a fizetését kapja, amelyből nagyon szépen éldegél. 
És ha Önt a munkáltatója valamiről megkérdezi, akkor arra kutya kötelessége válaszolni. Ön ezt a viselkedést eltűri a beosztottjaitól? Vagy maga szerint az én főnököm eltűrné tőlem? Megkérdezi, miért nem készültem el a munkámmal, miért van hiba benne, és én azt válaszolom neki, hogy nem tudna inkább olyat kérdezni, amire pozitív választ adhatok... Sőt, még helyre is teszem: azt kérdez, amit akar, de én meg azt mondom válaszként, amit én akarok. Látja maga előtt a jelenetet? Maga szerint hány perc múlva rúgnának ki a munkahelyemről, hogy a lábam nem érné a földet?!
Ön nincs abban a pozícióban, akármennyire is a polgármester vagy a képviselő szócska áll sokszor a neve mellett, hogy eldöntse, mire akar válaszolni. Ugyanis magának kutya kötelessége mindenről beszélni, amiről kérdezik. Ez a beosztásához hozzátartozik, hogy referál munkáltatóinak. Szar ügy, persze, ha valaki szarul végzi a munkáját, roppant kínos ezt nagy dobra verni, de ez van, el lehet menni utcát is seperni közmunkában, havi 50 ezerért. 
Úgyhogy kicsit vegyen vissza az arcából!
Szerző: Lúthien Elensar  2014.01.09. 10:27 Szólj hozzá!

Címkék: képviselő polgármester közszolga

Na, azt hiszem most vagyunk nagy szarban. Nem én, meg elv-társaim, hanem úgy az ország egészen. Ugyanis ha ez így folytatódik, nem a Szaniszló által vízionált ellenség fog bennünket eltüntetni a térképről, hanem mi, saját magunk radirozzuk ki Magyarországot Európából. Ugyanis ez, ami most van, az sokáig már nem mehet tovább bűntetlenül. De nagyon úgy tűnik, büntetni sem mi választók, sem pedig az ellenzék nem fog 2014-ban. És ha akkor nem, akkor már késő. A következő választásig ez az ország olyan gödörbe kerül, hogy már csak betemetni lehet, kihúzni onnan nem.

És most hagyjuk a francba Orbánékat. Kár ragozni, hogy mit művelnek. Minden normális ember látja, a többiek pedig a vakhit szent buzgóságában léteznek.

Ám amit az ellenzék művel, na az a vérlázító.

Amikor megjelent Bajnai a színen, örültem. Sok más emberrel együtt. És reménykedtem. Mert ennek az országnak most nem politikusokra van szüksége, hanem szakértőkre. Olyan emberekre, akik világnézettől, vallástól, pártszimpátiától függetlenül az országot akarják kihúzni a szarból. Akik nem akarnak a szó rossz értelmében politikussá válni. Azt hittem, Bajnai képes ezt összehozni. Olyan embereket maga mellé állítani, akik valóban dolgozni fognak ezen.

És én naív, azt hittem, hogy a fidesztől balra álló politikusok pedig kicsit magukba néznek - ha másért nem, akkor azért, mert tudhatnák, utána újra ők kerülhetnek pozícióba - és azt mondják: akkor most mi átengedjük a terepet. Én komolyan azt vártam, hogy támogat majd mindenki egy olyan összefogást, ami nem a hatalomról, a parlamenti fizetésről szól majd, hanem arról, hogy éljünk végre úgy, ahogy 25 évvel a rendszerváltás után végre ennek a népnek is járna.

Mert Magyarország élhetetlenné vált. Pusztul a vidék, rohad a város, mindent beborít a mocsok, a korrupció virágzik, az oligarchák és a kegyencek élvezkednek, és már mindenki tudja, normális munkával itt nem rúghat labdába.

Erre mi történik?

Az MSZP kezd izmozni, mert hatalom kell neki és nem is tagadja. Majd jönnek a többiek is. Még Fodor Gábor is, egy nem létező párt nem létező politikusa is képes a támogatásért cserébe pozicíót kérni?! Nem összefogás van itt, hanem a torta felosztása. A nagy és hangzatos szavakat, hogy az ország érdeke a fontos, csak addig kell kiabálni, amíg el lehet altani vele a hülye népet?

Bajnai ott cseszte el, hogy nem a kicsikkel kezdett először tárgyalni, hanem azonnal a szocikkal. Pedig a népnek nem csak a Fideszből és a jobbikból van elege. De bizony az MSZP-ből is. És a kétpólusú politikából. És még erre rá is tettek egy lapáttal azzal, hogy újra "harcba" hívták a régi őskövületeket, az önmagukat lejárató, a reformoknak ellent tartó párttagságot.

És azt hiszik, ezt le lehet nyelni? Azt gondolják, Orbán és a Fidesz olyan rossz, hogy ők ha egy hajszállal jobbak nála, akkor már nyerők? Nos, nem.  

Október 23-a után az MSZP végigsírja az összes tévét és rádiót, mert szervezetten meghekkelték Mesterházy beszédét. És az eszükbe nem jut, hogy nagyon szervezni sem kell az ilyet? Hogy az embereknek tele a tökük azzal, hogy a politikusok saját játszóterüknek tekintik az országot és benne minket? Hogy nem tudják elfelejteni azt a nyolc évet, amikor nem csak a fidesz, de a szoci tagság is a fejlődés, a reformok ellen volt? Hogy a választók saját maguktól is képesek véleméynt nyilvánítani?

Lehet, hogy voltak pillanatok, amikor Mesterházy Attila még akár szimpatikus is volt. De elveszítette szüzességét. És a választók többségének szimpátiáját is, amikor a saját és pártja hatalmi törekvéseit az ország érdeke elé helyezte.

A legjobbat akkor tenné, ha most nagyon elgondolkodna és nem megsértődne. A pártjával egyetemben. Ha levonná a konzekvenciát és belátná, nem biztos, hogy egyedül Gyurcsány itt a megosztó és a választókat elriasztó figura. Ha belátná, nem ő az az a politikus ma, aki meg tud szólítani és egységbe kovácsolni különböző szociális helyzetben élő, végzettségű, világnézetű, gondolkodású, vallású, de a demokráciában hívő és Orbánt elzavarni vágyó embert.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.10.31. 19:17 4 komment · 1 trackback

Címkék: ellenzék október 23. Gyurcsány DK Bajnai Mesterházy

Drága fideszes polgártársaim! Ti, akik anno rohantatok az úgynevezett szociális népszavazáson kinyilvánítani, hogy ti bizony Viktor mellett álltok! Ti, akik bele sem gondoltatok igazán abba, hogy amikor azt a rohadt X-et oda teszitek, ahová mondták, tulajdonképpen mire is mondotok nemet! Ti, akik évekkel ezelőtt vérlázítónak és népnyúzónak tituláltatok mindent, ami pár forinttal megrövidítette a pénztárcátokat! Ti, akik felhördültetek, amikor balról megkongatták a vészharangot, hogy a határon túl élő magyarok szavazni fognak, azaz olyanok szólnak bele az életünkbe, akik utána nem viselik a következményeit! Szóval ti! Hol a frászban vagytok most?

Nem kellene felháborodnotok azon, ami most folyik ebben az országban? Hiszen ti vagytok azok, akik a rendszerváltás előtti időkre köptök, büdöskomcsiztok, és állítólag mindig harcoltatok ellene?! Akkor hogyan tűrhetitek, hogy éppen a ti segítségetekkel, vastapsotokkal, a ti hátatokon jön vissza az a rendszer? Államosítás, egy szűk kiválasztott kör meggazdagodása és kiskirálykodása , oligarchák befolyása, szólásszabadság korlátozása, rendőrség és a bíróságok befolyásolása , információkhoz való hozzáférés megnehezítése, félelmen vagy éppen a jutalom lehetőségén alapuló szervilizmus, vastaps, politikai ellenfelek elhallgattatása és minden eszközzel való ellehetetlenítése, kizsákmányoló multinacionális tőke üldözése, nyugatellenesség, gondoskodó állam, aki nincs velünk, az ellenünk van... Nem ismerős mindez valahonnan? Nincs deja vu érzésetek?

Ez a típusú hatalomgyakorlás, ami egy ember és egy párt körül épül fel, pont annak a korszaknak a jellemzője, amit ti oly nagyon megvetettetek. A hatalmat gyakorló párt embereinek, talpnyalóinak a beépítése a közigazgatásba, az állami szervezetekbe már régi trükk. Mint ahogy a funkciók kiosztása előtti lekáderezés is. Azt, hogy a hatalmon lévő párt beleszól a kultúrába, a tudományba, és a saját szája íze szerint formálja az oktatást, szintén volt honnan ellesni. A gondoskodó, sőt az emberek helyett gondolkodó állam, a populista jótétemények, aminek úgyis végül mi isszuk meg a levét.

Nem kellett volna ezerrel tiltakoznotok amiatt, hogy bár egykor X-eltetek egyet a tandíj ellen - teszem hozzá demagóg módon, több milliárdért!!!! - a pofátokba röhögve azok vezették be, akik egykoron azt mélységesen felháborítónak tartották?

Az öngondoskodás és a gondoskodó állam közül ti melyiket választanátok? Ez utóbbi ugyanis inkább azt sugallja, hogy mi, a nép, egy tehetetlen csoportosulás vagyunk, amelynek szüksége van az erős vezetőre, az irányítóra, aki majd utat mutat és életben tart. Ám az egyénre magára kevesebb figyelmet szán. Ennek azonban ára van. A hatalom abba is beleszól, ami nem rá tartozik.

Nem kellett volna bosszankodnotok, hogy a hatalom belesett a hálószobátokba? Amikor központilag irányított párosodási aktust szervezett? Amikor a gyerekszülést nevezte a nő legfőbb feladatának? Hogy az jutalmat kap, aki szül, és büntetést, aki nem? Ha azt mondom, 1953-ban rendelet született arról, hogy a gyermektelenek adózzanak, az sem kelt ismerősen rossz érzést bennetek?

Nem éreztetek semmi furcsa bizsergést, amikor államosítottak magánnyugdíjakat, dohányárut, mobilfizetést, közoktatást, tankönyvkiadást, étkezésiutalvány-piacot, babakötvényt, vízműveket, mobilszolgáltatót, takarékszövetkezeteket, taxit, hulladékgazdálkodást, de még a civil szférát is?

Nem izgat titeket az sem, hogy tulajdonképpen hülyének néznek?

Ha nem, hát nem. Nyilván már régen nem a szavak értelmét halljátok, csak a hangot, amelyik mondja. Ezt hívják vakhitnek.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.09.02. 10:09 2 komment

Címkék: kormány taxi szocializmus szervilizmus tankönyv babakötvény magánnyugdíj Fidesz Orbán gondoskodó állam

Mi történt ezzel az országgal? És mi történt velünk? Olyan fokú lett az intolerancia és az agresszió az emberekben, ami már rémisztő. 

Most például Szilvásvárad lakossága gondolta úgy, nem szeretné, hogy értelmi fogyatékosok költözzenek a községükbe. És e nem akarásuknak hangot is adtak. Merthogy elriasztják majd a turistákat. Értik!? Az a pár fogyatékkal élő ember, aki ott lakást kapna. 

És akkor felmerül a kérdés ebben az esetben is: mi joga van pár hozzá nem értő és korlátolt, buta embernek dönteni ilyen témában? Különben is, miért van joga bárkinek is ítélkeznie arról, ki a jobb és ki a rosszabb tagja a társadalomban? Egyáltalán, milyen mérce szerint ítélkeztünk?

A szilvásváradiaknak egyébként elmagyarázhatná valaki, hogy Európában élünk. Mint ahogy a Szilvásváradra érkező turisták nagy része is, akik nem kapnak frászt a fogyatékkel élőktől, mert a világ egy boldogabb részén az a természetes, hogy nem zárt intézetekben tartják ezeket az embereket, hanem a társadalomba integrálják őket. Már csak azért is, mert a régi hiedelemmel ellentétben képesek az önálló életre, képesek a munkavégzésre, a tanulásra. Ráadásul akkora szeretet van bennük, önzetlen és korlátlan szeretet, jóhiszeműség, amiről a szilvásváradiaknak elképzelésük sem lehet. 

De persze nem is kell csodálkozni ezen. Hosszú, rögös út vezetett el idáig, hogy egy falu közössége kijelentheti, nem kér az értelmi fogyatékosokból. Hiszen nem kevés éve joga van itt eldönteni egyeseknek, hogy ki a jó és ki a rossz magyar, hogy egyáltalán ki számít magyarnak és ki nem, hogy ki a bűnöző születése jogán és ki nem az, hogy ki kit szerethet és kivel csókolózhat, hogy ki rendezhet és hogyan kell rendeznie, hogy mit ábrázolhat egy festmény és mit nem...

És az embernek mindig el kell gondolkodnia, vajon ki is az igazán értelmi fogyatékos?

Szerző: Lúthien Elensar  2013.08.31. 11:25 1 komment

Címkék: előítélet rasszizmus tiltakozás megbélyegzés értelmi fogyatékosok Szilvásvárad

Nos, tudom, ezzel a bejegyzéssel most nagyon népszerűtlen leszek. Ám ezt a devizahiteles mizériát én valahogy nem tudom megemészteni. Sajnálok én mindenkit, aki szar helyzetbe került, és el sem tudom képzelni, én mit tennék a helyükben, de hát már a kezdet kezdetén lehetett tudni, hogy ez a hitel lehetőség jóval rizikósabb, mint bármelyik más. Csak akkor még senki nem gondolta, hogy a svájci frank, az euró is lehet szarabb. És bár a családomban is van devizahiteles, aki most szív rendesen, volna pár megjegyzésem az ekörül kialakult hisztivel kapcsolatban. Nem mint hozzáértőnek, hanem mint egyszerű, értetlen állampolgárnak. (Bár elég sokat olvastam a témáról ahhoz, hogy lássam, nem annyira egyszerű, nem annyira fekete-fehér  a történet.

 

- A devizahitelt ha jól emlékszem, még az első Orbán-kormány idejében kezdték népszerűsíteni.
 
- Amikor én hitelt vettem fel, akkor minden ismerősöm (barátok,kollégák) gyakorlatilag hülyének néztek, miért nem deviza alapú hitelt veszek fel. Nem a bankok, ők akartak rábeszélni erre, mert sokkal jobban megérte anyagilag.
 
- Senkinek nem szorítottak a fejéhez pisztolyt, hogy hitelt vegyen fel. Főleg nem, hogy deviza alapút.
 
- Engem ki sajnált, amikor az OTP hitelem törlesztő részlete többszöröse volt annak, amit azok fizettek, akik a devizahitelt választották? 
 
- Amikor a szerződést megkötötték, pontosan tudta mindenki, csak addig ilyen kedvező ez a hitel-fajta, míg a svájci frank és az euró annyi, amennyi.
 
- Magyarországon az emberek sokszor vesznek fel hitelt olyan dologra, amit nem engedhetnének meg maguknak a józan ésszel. Nagyobb ház, több kocsi, luxusnyaralás... Nem addig nyújtózkodnak sokan, míg a takarójuk ér. Nem egy ilyen ismerősöm van, aki olyan dologra vett fel hitelt, csak mert kedvező volt, ami nem volt létkérdés. 
 
- Sőt olyat is ismertem, aki csak azért vett fel ilyen hitelt, mert úgy gondolta, kicsit megforgatja így a pénzét.
 
- Azt a hülyeséget, hogy semmit ne fizess a bankoknak, már elnézést, de én kérem ki magamnak. Ennyi erővel bemehetek a közértbe és felpakolhatom a bevásárlókosaramat mindennel, mert egy évvel ezelőtt olcsóbb volt minden, tehát most nem fizetek érte semmit. Addig jó volt a bank, amíg haszna származott belőle, azaz pénzt kapott kölcsön? Márpedig a kölcsönt mindig vissza kell adni. És úgy, ahogy abban anno megállapodtak. mert amikor a pénzt kapta a kölcsönt igénylő, tudta, hogy milyen kondíciókkal adják. 
 
- Ha nincs bank, akkor azoknak, akik most tűzzel-vassal irtanák őket, nem lenne egy csomó mindene. Senkit nem köteleznek ara, hogy szóba álljon egy bankkal.
 
- A Devizahiteleseket nem az állam kompenzálja, segíti. Hanem én. (Is és mindenki más.) Pedig én fel tudtam mérni a helyzetemet, amikor kölcsönt vettem fel, nem ugrottam bele olyan adósságba, amiről tudtam, óriási a rizikója.
 
- A bankok cseszegetése rajtam (is) csapódik le. 
 
- Az ócsai lakópark építésére szánt összegnek lett volna jobb helye is.
Szerző: Lúthien Elensar  2013.08.30. 10:01 6 komment

Címkék: devizahitel bankok devizahitelesek

Ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Nehéz kérdés, nagyon nehéz. És a jelölt személyétől nagyon sok függ. Például a győzelem is 2014-ben.

Bár a közvélemény-kutatások az MSZP fölényét mutatják az Együtt 2014-el szemben, a nem hivatalos közbeszéd, a baráti eszmecserék és a mindennapos politizálgatások során ennek pont az ellenkezője tűnik igaznak. Arról nem is beszélve, az MSZP-re ma már (vagy ma még) csak az elkötelezett hívő emeszpések szavaznának. Az Együtt 2014 és Bajnai viszont egy jóval szélesebb és színesebb választói kört tud mozgósítani, míg ha ez ma még nem érzékelhető. Bajnaiban és tapasztalatában sokkal többen bíznak, mint Mesterházy egyenlőre be nem bizonyított vezetői képességében. Akkor most mi legyen?

És jött az ötlet Bajnaiéktól, döntsék el a választók, ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Közvélemény-kutatók segítségével. (Hogy vajon szerencsés dolog volt-e ezt először a sajtóval és nem Mesterházyval közölni, az egy más kérdés. Ezzel ugyanis újabb izmozásba kényszerítették bele Mesterházyt és pártját. Pedig már a legeslegelején tudni lehetett, van erre hajlamuk a szociknak. Emlékezzünk csak az Együtt-től "kölcsönvett" és saját ötletként előadott összefogásra buzdító kommunikációra.)

Ám Mesterházy Attilának van önkritikája, és pontosan tudja, egy olyan közvélemény-kutatással, ahova nem lehet felajzott MSZP-s nyugdíjasokat agitálni, ő nem rúghat labdába. Éppen ezért javasolja azt az eszement baromságot, hogy a nép - az a nép, amelyik még akkor sem megy el szavazni, amikor annak az ideje van, mert lusta, mert tudatlan, mert bizonytalan, mert motiválatlan, mert tele a töke az egésszel, mert nem bízik már semmiben, mert leszarja a közéletet -, nos, az a nép menjen el előválasztani, hogy ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje.

Hát, nem fog elmenni. Aki elmegy, az majd a szocik nyugdíjas tagozata lesz, és az elkötelezett pártszimpatizánsok, akik presztízskérdést csinálnak abból, hogy Mesterházy legyen a befutó, és nem az alkalmasságot, a hozzáértést nézik majd. Akik nem gondolnak majd abba bele, hogy a két ember közül kit fogadnak el jobban azok, akik nem Orbánt akarják. Egyenlőtlen játszma lenne, egyenlőtlen feltételekkel. És nem mutatná a valós elfogadottságot. Ahogy azok a vizsgálatok sem, amelyek arra kíváncsiak, kire szavaznának többen. Egy olyan közvélemény-kutatás azonban, amelyik két ember támogatottságát nézi, sokkal valósabb képet adna a helyzetről. Ebben az esetben nem kell titkolózni, hiszen azt kérdezik, ki volt a meggyőzőbb. Nem azt, szavaznak-e majd rájuk.

Jó lenne megtudni, melyik pártvezetőt támogatja a nép, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. De csak tisztességes eszközökkel, egyenlő feltételekkel. Erre pedig az MSZP javasolta módszer nem alkalmas.

És ha ezt nem gondolják át, akkor az MSZP bizony olyan, mint a Fidesz. A hatalomért, a presztízsért képes feláldozni az országot. Mert a nagy izmozásnak majd az lesz a vége, hogy Orbán röhögve viszi a következő négy évet is. Ha a szocik ebbe nem gondolnak bele, ha nem látják, nem érzik, vagy nem akarnak tudni arról, hogy bizony az elmúltnyolcévezésben azért volt valami, és az ő elfogadottságuk a pártatlanok, vagy éppen bizonytalanok között a béka segge alatt van, akkor nagyon álomvilágban élnek. Ahhoz, hogy 2010-ben Orbán kétharmaddal győzött, kellett az a baloldali politikai elit is, amely a gyávaságával, a reformtörekvések megvétózásával, a kormányzási teszetoszasággal és a belső széthúzásokkal ehhez hozzásegítette. 

Az MSZP-vel az a baj, hogy nem értik, hiába van több mérhető választójuk most még, ez nem azt jelenti, hogy ők lennének a csábítóbb megoldás a kormányváltásra. De nem ám. Az a párt, amelyik csak beszél arról hogy változik, de igazából ennek jele nincs, nem tudja elfeledtetni azt a sok hibát, amit a kormányzásuk alatt elkövettek. 

Nem, el kellene fogadniuk, az MSZP a többség szemében egy szükséges rossz a kormányváltáshoz. És ennyi. Mesterházy pedig momentán egy izmozó kisfiú, aki úgy kekeckedik, hogy közben mindentől fél. A választóktól és a saját párttársaitól is. Akkor válna felnőtté sokak szemében, ha felismerné, ez most nem az erő politikája kell, hogy legyen, hanem a megfontoltságé és a józan észé. Ez utóbbi pedig nem egy tapasztalatlan, egy képességeiben még ismeretlen, egy nemzetközileg neve nincs emberben gondolkodik. Annál egy kicsit most többről van itt szó, minthogy én vagyok többen, enyém a grund! 

Ráadásul az MSZP még játszhat arra is, hogy vár újabb négy évet. Hiszen azért, ha mélyen, csendben megszólal az a bizonyos belső hang, érzik ők, hogy nincsenek még topon. A tessék-lássék megújulgatás még nem tette újra szimpatikussá a pártot, Orbán még nem dúlta szét annyira az országot, hogy az egyszeri állampolgár kényszerítve legyen a szocik mellé tenni az X-et. És ha ez így van, akkor kivárnak, pukkanjon szét magától az a Fidesz-lufi. Mert szét fog pukkanni, kérdés, hogy mikor.

Ők ráérnek, az ország viszont nem.

Érdekesek egyébként a megjelent és kinyilvánított reakciók az események alakulására. Azt gondoltam, a többség majd Mesterházynak ad igazat, amiért a valóban kissé furcsa módon hozzá eljutott előválasztási ötlet miatt kibukott. De nem. Az az emberek nagy része - márpedig ők a választók - még ennek ellenére sem Mesterházynak és pártjának az oldalára álltak. Márpedig ez is lehet egy mérce uraim. Nem izmozni kellene, hanem meghallani azt is, amit a választok akarnak. Azok pedig többségében nem egy MSZP-t akarnak újra a kormányon látni. Már csak azért sem, mert akkor folytatódik tovább a játék. Mintha csak ez a két párt lenne a világon, és bár az egyik rosszabb, mint a másik, ez akkor sem lehet alternatíva már egy ország számára.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.08.26. 14:19 246 komment · 1 trackback

Címkék: választások összefogás ellenzék Bajnai Mesterházy Együtt 2014 miniszterelnök-jelölt

Mivel ma mindenhonnan csak István, a király kritikák ömlenek rám, nem bírom ki, én is megírom a saját véleményemet. Már csak azért is, mert szemben a számos fanyalgóval, nekem tényleg tetszett. Sőt, jobban tetszett, mint sok, az utóbbi időben színpadra vitt, az eredetit másoló feldolgozás. Azok ugyanis egyre nyálasabbak, egyre heroikusabbak lettek, és nekem szent meggyőződésem, hogy a dolgok nem ennyire fehérek és feketék. Én már 83-ban sem tudtam választani Koppány és István között, nem tudtam megmondani, kinek volt igaza. Mert szerintem mindkettőnek és egyiknek sem.

És pont ezért tetszett Alföldi rendezése, mert itt nem is kellett választanom. Ez az előadás megengedte nekem, hogy bizonytalan legyek, hogy átérezzem, a politika már akkor is egy szemét dolog volt, egy ország sorsa pedig sok mindentől függhetett. Nekem kellett úgy negyed óra, amíg megszoktam a jelmezeket, a díszletet, de utána már ütött. 

Nagyon tetszett, hogy István ennyire bizonytalan, hogy ennyire befolyásolható. Hogy Koppány sem az a nagypofájú bátor és vagány pogány legény, akinek eddig mutatva volt. Hanem mindketten vívódnak, félnek, mindkettejükre tulajdonképpen rákényszerítették azt a szerepet mások, amit végül a történelemben eljátszottak. Ettől képes voltam elhinni Istvánnak, hogy tényleg nem érdekli a hatalom, hogy tényleg átadta volna a trónt, ha Koppány hajlandó kicsit rugalmasabban kezelni ezt a Róma-kérdést. És számomra István ettől volt szerethető. Mert vívódott, mert lelkiismeret furdalása volt, mert tudta magáról, hogy nem nőtt fel a feladathoz, de volt bátorsága belevágni és tulajdonképpen feláldozta önmagát. Koppány pedig be volt szarva attól, ami vár rá, és bántotta az igazságtalanság, és az, hogy nem értik, mit akar. Koppány-Stohl (és számomra az előadás) legnagyobb jelenete volt az Elkésett békevágy duett. Abban benne volt minden: félelem, elkeseredés, értetlenség, fájdalom, meg nem értettség és a vágy arra, hogy meggyőzzék a másikat és higgyenek a másiknak. És volt benne szeretet is. Szeretet, ami három embert végig összekötött az előadás szinte minden pillanatában: Koppányt, Rékát és Istvánt. 

Géza fejeledelem Regősként való visszatérése nagyon ütött. Ahogy végignézte, mi lett abból, amit elkezdett, hogy hová fajultak a dolgok, pedig őt csak a jó szándék vezette, hogy szinte kívülállóként látta mind a jót és mind a rosszat, hogy iszonyodni tudott fia tettétől és sajnálta Koppányt, a veszteseket, az egy olyan dramaturgiai csavar volt, amitől mi nézők is kénytelenek voltuk kívülállóként látni magunkat. Hiszen ez rólunk szólt. A mi széthúzásunkról, a mi harcunkról, a mi gyűlölködésünkről, ami az egész történelmünket és napjainkat is végigkíséri. És ahogy Géza-Regős, úgy mi is láttuk a végén bezárva magunkat a korlátoltságunk és önfejűségünk börtönében, a koronában, ami a múltat, az egész múltunkat szimbolizálta. Láttuk azt, hogy ez az ország valami miatt már a kezdeteknél el lett cseszve, és a fájdalom, a bosszúvágy, az utálat, az egymás meg nem értése generációról generációra öröklődött. 

A másik két regős, Nagy Feró és Varga Miklós rövid kis jelenete számomra szintén zseniális volt. Két öreg, az elmúlt rendszerből, akiknek túl gyors ez a változás, nem bírnak haladni a korral, ők csak normálisan szeretnének élni. Nem értenek a politikához, nem értenek a gazdasághoz, nem értik az összefüggéseket. Ők csak jönnek és hirtelen azt sem tudják, hova csöppentek, mi van itt, de biztos, ami biztos, integetnek, magasztalnak, csendben pedig a jobb időkre emlékeznek, amikor még nem volt ennyire bonyolult minden. Az a kis bordó autóstáska pedig, Feró hóna alatt, hát, az mindent vitt!

Aztán ott volt a három magyar, a szervilizmus, a köpönyegforgatás, a gyávaság mintapéldányai, kik egy soha ki nem haló embertípus megtestesítői. Igen, ezek is mi vagyunk, köztünk élnek ők is. És valószínűleg pont olyan jól megéltek ebből István korában, mint most. 

Arról, hogy ki hogyan énekelt, nem ejtenék szót. Tévéből néztem, az pedig sokszor valótlan hangokat közvetít. Mellesleg nem is igazán volt bajom az énekkel, de biztos bennem van a hiba. De hogy ki volt a legjobb, azt talán meg tudom mondani: a Laborcot alakító Szemenyei János és Tompos Kátya Rékája. Nem mellékesen viszont megjegyezném, a koreográfia pazar volt, a tömegjelenetek libabőrözősek. 

Olvasom a kritikákat, olvasom a kommenteket és egyszerűen nem értem azokat, akik Alföldit nemzetárulással, a szent magyar történelmünk gyalázásával vádolják. Miért is? Mert István király nem egy hős? Mert tele van kétségekkel? Mert legyilkoltatta a fél országot? De emberek, ez a történelmünk! Tessék azt utálni, ne pedig a szerzőket és a rendezőt, akik tükröt tartanak elénk. persze, könnyebb ordítozva öklöt rázni, mint elgondolkodni és önkritikát gyakorolni. Mondjuk ez is benne volt az előadásban.

A rendezőnek természetesen azt is azonnal a szemére hányták, hogy ez igazából nem is a múltról, hanem a máról szól. Márpedig én meglepően nagyon kevés, direkt utalást találtam a 2013-as István, a királyban, amin jól össze tudtam volna kacsintani bárkivel is. Nem volt ez Orbán ellenes, nem volt ez egyház ellenes, de még Bajnai Gordont sem véltem felismerni egyik figurában sem. Arról azonban senki nem tehet, hogy a történelem bizony sokszor ismétli önmagát, és ahogy azt mondani szokták, a műben szereplő karakterek hasonlatossága bármely élő személyhez csak a véletlen műve. 

Azoknak pedig, akik abba tudtak belekötni, hogy egy nemzeti kincset gyalázott meg ezzel az újfajta rendezéssel,  két dologra szeretném felhívni a figyelmét! Az István, a király egy 1983-ban írt rockopera, nem pedig egy évszázados hagyományokon alapuló, szent és sérthetetlen kulturális örökség. Egy színmű, melyet, mint akár bármely más drámát, tragédiát vagy éppen vígjátékot, újra lehet értelmezni, modernizálni vagy éppen feldolgozni. Sehol nem volt kőbe vésve, hogy az István, a királyt csak úgy lehet megrendezni és értelmezni, ahogy azt anno Koltay tette. Másrészt pedig Alföldi mellett végig ott voltak a mű alkotói. Sőt, ők kérték fel a megrendezésére, mert egy frissebb, modernebb, maibb darabot szerettek volna látni. Ők pedig elégedettek voltak.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.08.21. 15:52 136 komment · 1 trackback

Címkék: Stohl András Szeged Szemenyei János Alföldi Róbert István a király Tompos Kátya

Negyven fok van árnyékban. A városokban csobognak a szökőkutak, abban pancsol kicsi és nagy. A köztéri ivóvizekhez sorban állnak, töltik tele a műanyag flakonokat a megfáradt polgárok, akik a városban flangálnak, nézelődnek. A kertekben csobog a csobogó, spriccel a spriccelő, és még kocsit is úgy mos az ember, ha közben magára is lötyköl a slagból.

Az utcákon - egészségügyi célból - osztják a vizet, zacskóban porciózva. De ingyen. Azoknak, akiknek nem csak pénzük van rá, hogy megvegyék a boltban, de ha hazamennek, csak kinyitják a csapot, és ugyanúgy hozzájutnak a vízhez.

Negyven fok van árnyékban. Erre jön valaki, és azt mondja, gyerekek, zárjunk el kutakat, korlátozzuk a víznyomást, mert túl sokat isznak belőle, túl sokat pancsolnak benne. De ez az ember nem a városi kutakra gondol. Lenne is nagy felzúdulás, ha csak úgy megtennék, és a szökőkutak, meg az ingyenvíz nem állna rendelkezésére az egyébként vízhez minden utcasarkon és lakásban hozzájutó, pilledő népnek.

Nem, ez az ember ott zárat el kutakat, ahol más víz nincs. A házakba nincs bevezetve, a boltban nem tudják megfizetni. Ott, ahol ezek a kutak az életet jelentik. És ezek most nem nagy szavak. Próbáljon meg valaki 40 fokban víz nélkül lenni, akár csak fél napig is.

Úgy tűnik, ebben az országban az embertelenségből sportot űznek. És vannak, sajnos nagyon sokan, akik még tapsolnak is az ilyen döntésekhez. És miért? Mert cigányokról szól a történet. Mert megint csak ingyen jutottak hozzá...

És ez sokaknak ez fáj igazán. Hogy cigányok. Hogy ingyen. Mert pénzpocsékolás. Nem érdekli őket, hogy öregek, gyerekek maradnak víz nélkül olyankor, amit az egészséges felnőtt szervezett is nehezen bír.

Érdekes, ugyanezek az emberek nem háborodnak fel azon, hogy stadionok épülnek a magyar focinak, ami nincs. Hogy havonta több, mint 600 ezer forintot keresnek egyesek 15 perces telefonbeszélgetéssel. Hogy milliókat adtak ki ingyen osztogatható, díszes alaptörvényre, és ronda festményekre. Hogy 4 milliárd jut az erdélyi felsőoktatásnak. Hogy lakópark épült Ócsán, de minek?!  Hogy 1,88 milliárd euróért Mol-részvényeket vett a kormány, tök feleslegesen. Hogy eltűnt a manyup-vagyon. Hogy a miniszterelnök leveleket küldözget, szintén nem kevés pénzért.

De még mielőtt átmennék teljesen demagógba, egyet ne felejtsen el senki! A 2011. évi CCIX. törvény 58. §(10) kimondja: "a közegészségügyi követelmények teljesítéséhez szükséges ivóvízellátás akkor biztosított, ha az ivóvízellátás legalább 20 l/fő/nap mennyiségben, négy emeletnél nem magasabb lakóépület esetén legfeljebb 150 m távolságon belüli, négy emeletnél magasabb lakóépületben pedig négy emeletnél nem nagyobb szintkülönbséggel járó vízvételezési lehetőséggel (közkifolyóról, tűzcsapról, szállított vízből) adott."

Azaz hiába maradt nyitva a környéken pár kút, ha azok vízszolgáltatása le lett fojtva. És ez a törvény mindenkire egyformán figyel. Cigányra, nem cigányra egyaránt.  Mellesleg a közkutak elzárása, a vízkorlátozás nem csak roma családokat érint azon a környéken.

Egyébként pedig igen, büntessék meg azokat, akik közkutakat használnak ingyen, de másra, mint amire a közkút való. Büntessék meg, aki nem ivásra, főzésre, fürdésre, mosásra viszi a vizet, bár hozzáteszem, ha nincs víz bevezetve a telkén, a házában valakinek, akkor autót mosni sem nagyon tud mással. Szóval büntessék meg azt, aki látványosan pazarol, visszaél azzal, ha valami ingyen van. De ne egy közösséget büntessenek kollektíven és főleg ne 40 fokban.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.08.06. 10:40 Szólj hozzá!

Kedves Viktor!

Érdeklődöm, van-e körülötted olyan ember, akiben megbízol, és aki
valóban őszinte veled. Most nem azokra az alattvalókra gondolok, akik
belőled élnek, illetve abból, hogy te ott ülsz, ahol. Mert nyilván ők
azt mondják, amit hallani akarsz, és ami nekik is
kifizetődő. Én inkább olyanra gondolok, aki nem akar tőled
semmit, pusztán csak szeret. Önmagadért, nem pedig a hatalmadért, a
befolyásodért, a pozíciódért. Vagy már az összest elüldözted magad
mellől, aki a szemedbe mondta az igazat? Vagy soha nem is volt ilyen?
Ezt azért nem hiszem.

Hogy miért kérdezem ezt? Mert javasolni szeretném, hogy ülj le
ezekkel az őszinte emberekkel a televízió elé, és nézzed meg velük
együtt a keddi brüsszeli szereplésed. Ha te nem látod majd magadat
nagyon-nagyon kínosnak, akkor talán ők majd megmutatják azokat a
pillanatokat, amikor úgy viselkedtél, ahogy államférfi, sőt mondok
mást, felnőtt ember a munkahelyén nem viselkedik. Nagyon ciki voltál!
Már bocs, hogy ennyire bizalmasan fogalmazok, de tényleg! Én
szégyelltem magam a képernyő előtt, pedig nem vagy se kutyám, se
macskám, csak a miniszterelnököm, tehát nem állunk érzelmi
viszonyban, mégis alig bírtam nézni a vergődésedet. Kicsit meg is
sajnáltalak, de nem a szituáció miatt. Hanem mert nagyon magányos
lehetsz, ha senki sem szólt még rád, ezt ne tedd!

A felszólalásod alatt is inkább egy sértett óvodásnak tűntél, akire
rászóltak a felnőttek, és ezért begorombult, ám amit Bokros beszéde
alatt műveltél, ahogy vihogtál és grimaszokat vágtál, nos, az
pszichológusért kiált.

Szóval sajnállak kicsit téged, de magamat, a családomat, sőt az egész
országot még jobban. Ez a te harcod Viktor, nem a miénk. Nem tudom,
mit szeretnél kompenzálni, mi az a tüske, ami még benned van, biztos,
valami fiatalkori trauma lehet, amit nem sikerült kiheverni, de inkább
keressed meg azt, aki bántott, vágd pofán, és élvezd ki a visszavágás
örömét. De ne egy országot, egy népet használj fel arra, hogy az
egód helyrebillenjen.

Tudod, az Európai Unió tagjai vagyunk, szavaztunk is erről, bár
nyilván ez az emlék számodra nem túl kedves, hiszen nem te voltál az, aki az országot
végül bevezette azunióba.  Az, hogy mostanra nőtt azok száma, akik az uniós tagság ellen
- most majdnem azt írtam, érvelnek, de érvek nincsenek, csak üres,
megfoghatatlan érzelmek ez ügyben! - emelnek szót, azok csak téged
hallanak. De vajon mondtad-e nekik, ha nem lennénk e szervezet tagja,
mennyi pénztől esnénk el? Nyilván nem! Mondtad-e nekik, hogy ha nem lennénk
e szervezet tagja, még annyi minden sem épülne ebben az uniótól
sanyargatott országban, mint amennyi épül? Hogy konkrétan semmi, mert minden uniós pénzből épül, ami épül.

Szóval kedves Viktor!

Én azt gondolom, nagyon gyorsan el kellene beszélgetned emberekkel.
Nem azokkal, akik fanatizáltan istenként tekintenek rád, vagy akik
csasztuskában énekelnek meg élő tévéműsorban. Nem is
azokkal, akik pénzt, pozíciót, hatalmat kaptak-kapnak tőled. Hanem azokkal,
akik most már nincsenek körülötted. Akik még ismerik a régi éned, és
talán elő tudják hozni belőled azt a szerethető, lelkes srácot, aki
egykor voltál. Persze lehet, az a srác már rég nem létezik. lehet, nem
is létezett soha.
Akkor viszont menthetetlen vagyunk. Te is, és egyelőre az ország is.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.07.06. 10:57 Szólj hozzá!

Címkék: kormányváltás Orbán Viktor Brüsszel Tavares-jelentés

Itt van ez a fotó.

Egy borzalmas korszak borzalmas dokumentuma. Német katonák állnak szenvtelenül egy tömegsír körül és nézik, ahogy belelövik azt az embert a sírba, akinek szeméből már a kétségbeesés sem süt, csak a beletörődés. Valószínűleg mindenki, akit életében szeretett, már ott van a sír alján. Egy ilyen fotó minden normális embert el kell, hogy borzasszon, meg kell, hogy botránkoztasson. Egy normális ember a fotó láttán azt kell, hogy gondolja, ilyennek nem szabad soha többet megtörténnie, hogy csak azért lőjenek főbe kiszámítottan, megtervezetten valakit, mert az egy bizonyos fajhoz, valláshoz, kisebbséghez, csoporthoz tartozik. Egy normális ember a képet nézve megborzong, és részvétet érez.

De úgy tűnik, ebben az országban nagyon sok a nem normális ember. Elég csak beleolvasni a képhez fűzött megjegyzésekbe. Nem értik, vagy ami rosszabb, nem is akarják megérteni annak a kornak a gyalázatát és azt, amiért ezt nem szabad elfelejteni soha.

Ezekbe az emberekbe belenevelték az antiszeminizmust, a fajgyűlöletet. Ez ugyanis nevelés kérdése. Módszeres és folyamatos nevelésé, amely apáról fiúra, anyáról leányra öröklődik. Ez a gyűlölet zsigeri és megmagyarázhatatlan. Nem is tudják megindokolni. Csak hajtogatják az évszázados "vádakat", melynek alapja egy nagy átverés. Vitatkoztam már az antiszemitizmusról pár emberrel, akik már azt sem értették, ha én nem vagyok zsidó, akkor miért "védem" őket. De pont így nem tudták felfogni azt sem, miért háborodok fel a cigányozáson és a buzizáson.

A vita ilyenkor mindig egyoldalú. Antiszemita, zsidózó ismerőseim ugyanis híján vannak minden történelmi, antropológiai, irodalmi alaptudásnak, ami ahhoz kell, hogy meg tudják védeni érveiket. Általában csak a szélsőséges portálok mondatait mantrázzák szent meggyőződéssel. Mivel a gyűlöletet beléjük nevelték, nem nehéz megetetni őket azokkal a hazugságokkal, amiket ők el akarnak hinni. Arra pedig, hogy utánanézzenek az igazságnak, nyilvánvalóan nem hajlandóak.

Azok, akik képesek egy ilyen fotó láttán is gyűlölködni, antiszemita megjegyzéseket tenni, azok nagy valószínűséggel a saját elcseszett életük miatt kerestek maguknak bűnbakot. Lehet, ez az élet még a nagyszülőké, vagy azok nagyszülei volt, de ők átörökítették az utódaikra. Azokra, akik közül sokan úgy zsidóznak életvitelszerűen, hogy azt sem tudják, igazából miért teszik.

Tudom, buta, gyűlölködő, antiszemita, rasszista, homofób emberek minden országban vannak. De a saját országom hülyéi nekem jobban fájnak. Mert hatással vannak az életemre. Hatással vannak az országom életére.

Nem tudom, mit lehetne tenni, de azt nagyon gyerekkorban kellene elkezdeni. Mert a gyerekek alapból nem rosszak. Mert ők még képesek változni és meglátni az igazságot. A szemellenzősség, az ostobaság, a korlátoltság, a rosszindulat, a zsigeri gyűlölet a felnőttek kiváltsága.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.05.11. 14:42 1 komment

Azt nem mondom, hogy örültem, mikor kiderült, hogy a Fidesz nyert a választásokon, ráadásul kétharmaddal, de úgy voltam vele, ha ennyire nagy volt a szájuk, akkor most legalább bebizonyítják, nem hiába. Elvégre volt nyolc évük arra, hogy felkészüljenek a kormányzásra, terveket készítsenek, programokat írjanak, és azért nyolc esztendő - ha az komoly munkával telik - nem kevés, abból kisülhet valami jó. Igazából egy normális országban, ha a dolgok jól mennek, tök mindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, csak tényleg legyen végre rend, nyugalom és fejlődés.

Arra felkészültem, lesz majd a koronaúsztatáshoz hasonló egy-két viccesebb pillanata a kormányzásnak, szakrálisan a csúcson leszünk, belefulladunk az imákba és a pirosfehérzöldbe meg a műmagyarkodásba, de sebaj, ki lehet bírni ezt is, ha közben az életünk normális mederben halad.  De legalább nem lesznek minden évben zavargások, szétbarmolt ünnepek, sípoló nénik és ökölrázó bácsik, hiszen megnyugodhat mindenki végre, Orbán bársonyszékben ül, a Fidesz kormányoz, a másik oldalnak meg nem szokása azért odamenni valahova, hogy ne érezze jól magát és utcakövet dobálni. Azt is reméltem, hogy végre a nácikhoz hasonlító honpolgárok  is lenyugszanak, vagy legalábbis megkapják a beígért pofonjaikat, mert ellenzékből élvezet nézni a hőzöngésüket, de kormányon már több, mint kínos az ilyen haver.

Aztán kiderült, az ellenzékben eltöltött nyolc esztendőben nem csak, hogy komoly munkát nem végeztek és nem készítettek terveket, de csak arra feszültek rá, hogyan szerezzék meg a hatalmat és tartsák is meg, ha már az övék.

És ez az egyik ok, amiért utálom a Fideszt. Hogy ellenzékben csak az motiválta őket, hogy minden eszközzel megakadályozzák, a kormány nehogy véletlenül olyat tegyen, amitől jobb lesz az országnak és lakóinak. Mert az gyengítette volna az esélyüket.

De van még más is, amiért soha nem fogok rájuk szavazni! Túl azon, hogy amit most ebben a három esztendőben csináltak, az egyszerűen katasztrófa volt. Gazdaságilag, társadalmilag és morálisan mélybe züllesztették az országot.

A Fidesz az egyetlen párt, amelyik egyáltalán nem hasonlít régi önmagához sem gondolkodásban, sem világnézetben, sem politikájában. Ilyen 180 fokos fordulatot pedig csak gerinc nélkül lehet megcsinálni!

2002-ben, csak mert Orbán nem bírta elviselni, hogy veszített, és hogy nem ő kerül be a történelemkönyvekbe, mint az a miniszterelnök, aki bevezette az EU-ba Magyarországot, elkezdték szépen az árokásást. A Fideszt okolom azért, hogy az ország kettészakadt. Hogy vannak magyarok és azok, akik magyarabbnak képzelik magukat. Hogy az országon belül lettek ők és lettünk mi.

Mert ők bátorították, sőt felhergelték a szélsőséges csűrhét a randalírozásra, majd szépen háttérbe vonultak, mikor sikerült utcára vinni őket. Az antiszemita, a rasszista és a homofób megnyilvánulásoknak teret adtak, elfogadták, ha hallgatólagosan is, de támogatták, mert ez is a bajkeverést szolgálta. Mert cél volt, hogy addig ne legyen béke, biztonság és nyugalom ebben az országban, amíg ők nem kerülnek a hatalomra. Mert tudták, az embereknek egy idő után elegük lesz az állandó feszültségből.

De nem csak itthon ugrasztották egymásnak a magyart és a magyart. A határokon túl is sikerült elérni a kettéosztottságot. Persze, melldöngetve hirdetik magukról, hogy minden magyar érdekét nézik, de ez pont akkora hazugság, mint minden más, amit állítanak. Ha valóban fontos lenne számukra a határon túli magyarság sorsa és élete, akkor nem uszítanák őket sem egymásnak, sem pedig annak az országnak a lakói ellen, ahol élnek. Hiszen nekik az a szülőföldjük, a szülőhazájuk, ott vannak az őseik eltemetve, ott élnek, tanulnak, dolgoznak, ott kell, hogy boldoguljanak. Mert az nem lehet cél, hogy mindenki ideköltözzön. De hogy lehet úgy egy közösségben élni normálisan, ha az anyaországból azt akarják belebeszélni az ember fejébe, hogy a szomszéd, a kolléga, a gyerek fiúja csak egy rohadt szlovák, mocskos román, primitív szerb és "vissza Trianont"? Ha valóban fontos lenne számukra a határon túli magyarság sorsa és élete, akkor nem csinálnának úgy, mintha sokkal fontosabbak lennének a honi magyarságnál. Mert az nem lehet cél, hogy határon innen és túl utálja egymást, aki egy anyanyelvet beszél.

Engem zavar az is, hogy egy olyan kort akarnak feltámasztani, ami már régen a múlt, és akkor sem volt jó. A 30-as, 40-es évek levegője lengi be az országot és ez az avítt légkör nem tesz jót a XXI. században senkinek és semminek. Nem előre visz, hanem visszahúz, minden értelemben. Nem akarok egy klónozott időben élni, klónozott gondolatok és klónozott emberek között.

Soha nem fogom megbocsátani nekik a demagóg szociális népszavazást. Az egészségügy helyzete lehet, ma már sokkal jobb lenne, a tandíjnak pedig mindenki számára vállalhatóbb formája működne. És az az 5 milliárd bizony jól jött volna az élet más területén.

Soha nem fogom megbocsátani a magánnyugdíjak lenyúlását sem. Az addig is bizonytalan jövő egy egész generáció számára lett szinte kilátástalan.   

És ha még gondolkodnék, biztos eszembe jutna más is. De nem akarok rajta gondolkodni már. Csak az jut eszembe a Fideszről, hogy milyen szomorú véget ért az egykor nagyreményű párt. És nem értem azokat, akik mindezek ellenére még úgy érzik, minden jó úton halad és jól működik ebben az országban. Akik szerint ez a kormány jól teljesít. Akik szerint Orbán a legnagyobb államférfi, aki a XX. században született. De hát az is igaz, sokakról gondolták ezt, akik ma már a történelem szemétdombjára kerültek!

Szerző: Lúthien Elensar  2013.04.01. 21:18 19 komment

Elnézést, csak szólni szeretnék. Elmondani, hogy tulajdonképpen mi az, amire vágyom. Én vagyok ugyanis a Civil, akiről mintha kezdenének megfeledkezni. Márpedig én arra vágytam, hogy a demokratikus ellenzéki pártok, szervezetek, egyesületek március 15-én végre bebizonyítsák, hogy képesek együttműködni. Igenis, nagyon bírtam volna, ha felállnak egy színpadra és elmondanák, hogyan képzelik a jelent és a jövőt. De sajnos ezt a vágyamat nem csak a jeges márciusi szél fújta el.

Persze, nyilván, tök mindegy, ki mit mond 2013 tavaszán, abból még lehet akármi is, de legalább következtetéseket vonhattunk volna le abból, ahogy beszélnek. Mert igen, lehet, hogy rühellem a politikusokat, de értelmes ember vagyok, nem akarok politikus lenni, de tudom azt is, nélkülük nincsen kormányváltás, hiszen akkor nem lennének pártok, sem képviselő jelöltek, márpedig ez nagyon hasznos akkor, ha az ember kormányt akar váltani. És mivel nekem eszem-ágában sincs beülni a Parlamentbe és országot vezetni, kénytelen vagyok azokban megbízni, akik ezt megteszik helyettem. Márpedig ezeket az embereket politikusnak hívják, bár kitalálhatunk valami más szót is rájuk, ha attól könnyebb lesz ezt belátni.

Szóval, én a Civil szerettem volna hallani a demokratikus ellenzéki pártok vezetőinek terveit. Hogy tudjam, ki mit gondol a jövőről, az együttműködésről. Ennyi ember előtt nagyot linkelni nem lehet, ez a tömeg számon kéri a hazugságot, az hót zicher, hiszen most nagy a tét. Az is kiderülhetett volna, hogy is állnak az ellenzéki pártok az együttműködéshez és egymáshoz.

Mert engem, a Civilt például nagyon zavar, hogy az MSZP ki akarja sajátítani az összefogást, élen akar járni, pedig a kutya nem kérte erre őket. Igen, a kormányváltáshoz kellenek, de nem ők, hanem inkább a szavazóik. De vajon belátják-e ezt? Képesek-e arra, hogy az ország érdekében visszafogják magukat. Gyűlölöm, ha valaki elmúltnyolcévezik, de iszonyatosan nagy a felelősségük abban, hogy most itt tartunk. Ha ők nem töketlenkednek, nem féltik a seggüket és a pozíciójukat, hanem mernek kormányozni, reformokat végrehajtani, akkor most Orbánnak nem hogy kétharmada nem lenne, de talán többsége sem. Én, a Civil nem szeretném Mesterházy Attilát miniszterelnöknek. És nem szeretnék MSZP-s kádereket bársonyszékekben látni. Csak akkor, ha tényleg ért ahhoz, amit irányít. De csak azért, mert szoci, nem!

És bevallom, zavar az is, hogy a DK és Gyurcsány ebben az összeborulós játékban a Fekete Péter. Nekem nem nagyon tetszik ez a fajta kirekesztés, hiszen a többi közt éppen ez a fogalom az, ami miatt tele a tököm ezzel a rendszerrel. Nekem hiányozna a DK az együttműködésből, pont annyira, amennyire hiányozna Kuncze, Ungár és Fodor tömörülése. Hiányzik az LMP és a 4K! is, de ők menthetetlenek.

Ellenben az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért viszonya is izgat. Hallani szerettem volna őket, hol tartanak most a párbeszédben.

És azt is jó lett volna megtudni, a szakmai dolgokhoz milyen a hozzáállásuk. Csak lózungokkal dobálóznak, vagy a szavak mögött ott van a szakértelem is. Én, a Civil ugyanis Orbán után nem politikusokat akarok látni az ország élén, hanem szakpolitikusokat. Olyan embereket, akik nem egy pártban nőttek fel, hanem az életben. Olyanokat, akiknek képzettségük van és gyakorolták is a tudásukat egy munkahelyen, pénzt kaptak ezért.

Szóval jó lenne, ha végre mindenki megértené, politikusok nélkül nincs rendszerváltás. Látjuk, abból nem lesz gazdasági fejlődés, ha sok tízezer ember összegyűlik. Kiadjuk a dühünket, kimondjuk, ami bánt bennünket, ezredszerre is, megtapsoljuk azt, aki úgy gondolja, mint mi, de ezzel csak azért érjük el, nem lesz fekélyünk, mert kijött belőlünk a feszültség. Aztán hazamegyünk szépen, egy kis hiányérzettel a lelkünkben, hogy valami még nagyon nem klappol, valami még nagyon hiányzik.

És hát sajnos a politikusok hiányoznak. Ezt a békát le kell nyelni!

Szerző: Lúthien Elensar  2013.03.18. 09:31 3 komment

Címkék: március 15. összefogás civilek kormányváltás MSZP LMP DK Milla Együtt 2014 Párbeszéd Magyarországért civil.

Pintér Sándor belügyminiszter azt nyilatkozta, az időjárás és az emberek felelősek a március 15-én kialakult válsághelyzetért. Teljesen igaza van. Mert az időjárás nyilván direkt hekkelte meg az ünnepet és csinált telet pirkadó hazánkban. Az emberek pedig csak azért keltek útra csütörtökön, pénteken, mert szerettek volna borsót törni a kormány orra alá.

Szóval tök igaza van Pintér Sándornak, és nem gondolom egy percig sem, hogy esetleg önmagában vagy munkatársaiban kellene keresni a hibát. Különben is, ünnepnap volt, nekik is jár a pihenés, miért kellett volna munkával tölteniük már a csütörtök délutánt is. Arról nem is beszélve, Magyarország az a fura hely, ahol a hó hirtelen és váratlanul esik le télen is, miért számítottak volna rá tavasszal?!

Ettől kezdve csak nagyon halkan és félve jegyzem meg, hogy speciel én, az átlagember már két hete tudtam, hogy március 15-én igen szar idő lesz, hóval. Pedig nincsenek különleges képességeim, nem vagyok jövőbe látó. Egyszerűen csak megnéztem a neten az időjárás előrejelzést. Jó, nekem is vannak rossz tapasztalataim, nem jön be mindig azért az sem, amit ott jósolnak, ám ilyen esetben a tapasztalásra is bizton számíthatok. Merthogy megfigyeltem, és nyilván rajtam kívül még ezt tették egy páran, hogy általában négy-öt nap múlva nálunk olyan időjárás lesz, amilyen Párizsban vagy éppen a németeknél volt. Ez pedig szintén látható és olvasható volt szinte mindenhol.

Ezzel a megjegyzéssel úgy tűnhet, adom a lovat Pintér Sándor alá, de ez tévedés. Ugyanis a hó nem ok arra, hogy az emberek ne induljanak el autóval, busszal, vonattal bárhová is. Európában, de még ezen a különleges helyen, a Kárpát-medencében is, a télies időjárás általában 3-5 hónapig tarthat. A télies alatt azt értem, hogy nagyon hideg van, hóeséssel, faggyal, széllel. És ugye, ilyenkor nem áll meg az élet ennyi időre. Nem csak Magyarországon, de még tőlünk északabbra sem. Az emberek télen, hóesésben, fagyban, szélben is közlekednek, autóznak, vonatoznak, buszoznak, általában minden gond nélkül. Főleg autópályán, amit ugye mindig először takarítanak le és tartanak tisztán normális helyeken. Normális helyeken. Ahol felkészülnek a hatóságok időben a különleges időjárási viszonyokra, ha már tudnak róla. Ez azt jelenti, hogy hadrendbe állítják a hókotrókat, a sózó autókat, lapátokat szereznek be, jó sokat, figyelmeztetik a rendőröket, tűzoltókat, katasztrófavédelmiseket, akik készenlétben állnak. Aztán ha itt a baj, lehet cselekedni. A probléma csak az, ezek a szervezetek csak parancsot teljesíthetnek. És ha nem jön a parancs, akkor áll a bál.

Jó lenne, ha egyszer kiderülne, vajon miért nem történtek meg az előkészületek a szélsőséges időjárás okozta problémák elhárítására vagy éppen megoldására. Szeretnénk tudni, csütörtökön délután vajon valóban riasztották-e a rendőröket, tűzoltókat, berendeltek-e mindenkit a helyzetre való tekintettel? Vajon az a rengeteg SMS, amit boldog-boldogtalannak elküldtek, kevesebbe került, mint a riasztható tűzoltók, rendőrök és katonák túlórapénze, amin spórolni akartak? Miért nem működött a katasztrófavédelem kommunikációja? Vészhelyzetben félóránként minden közszolgálati (és persze kereskedelmi) tévében és rádióban be kell mondani a híreket és a legújabb információkat figyelemfelhívó szignállal, adást megszakítva. Ez miért nem történt meg? Miért nem állíttatták le időben a vonatokat, a távolsági buszokat? Hiszen ezek is vesztegeltek egész éjszaka nyílt pályán. Ezt nem lehet a felelőtlen utasokra fogni. Az utakon éjszakázókat miért nem látták el a hivatalos szervek takarókkal, élelemmel? Ők miért nem jutottak el hozzájuk, annak ellenére, hogy sokan beszámoltak róla, az autópályák szembesávjában lehetett közlekedni. Miért nem gondolt arra senki, hogy a melegedőbuszokat felszerelje étellel és itallal? Miért a civil lakosság volt az, amelyik segített? Miért nem mondd le Pintér Sándor, Bakondi György és mindenki más, akinek le kell mondani ilyenkor egy európai országban?

Szerző: Lúthien Elensar  2013.03.18. 09:24 Szólj hozzá!

Felesleges pénzt ölnie a Fidesznek az MSZP elleni lejárató kampányba, megoldják ezt ők házon belül, lejáratják magukat önként és dalolva.  Persze, minden pártnak megvan a maga hülyéje, de mintha a szocik versenyt írtak volna ki ezért a címért.

A baj az, hogy ez nem csak az MSZP problémája.  Hanem mindenkié, aki 2014-ben egy Orbán nélküli világban szeretne élni. Mert jelenleg ez a szocialista párt egyszerűen elfogadhatatlan az emberek többsége számára. Amíg nem tartanak önvizsgálatot, amíg be nem ismerik, hogy nyolc évig a pozícióharc és a belső ármánykodás is bénította a kormányzást, nem csak az ellenzék, addig ez az MSZP csak kerékkötője az együttműködésnek. Amíg engedik, hogy a politika bohócai előtérbe tolják magukat, addig ne gondolják, hogy komolyan vehetők.

Ebben az MSZP-ben ugyanis még mindig ott vannak - és bizony pozícióban - azok,  akik a Gyurcsány kormány tenni akarásának is keresztbe tettek. Nem csak a Fidesz félt attól, hogy valami pozitív történik az országban, és nem csak az ellenzék igyekezett azt megakadályozni, hogy a miniszterelnök véletlenül sikeres legyen. Mert senkinek nincsenek illúziói, Gyurcsányt belülről buktatták meg, félelemből, gyávaságból, lustaságból. Túl agilis volt. Túl veszélyes. Mellette nem lehetett csak úgy lazán megélhetési politikusnak lenni.  Az öszödi beszéd kiszivárogtatása is jobban jött a belső ellenzéknek, mint a külsőnek. Ez utóbbiak inkább csak meglovagolták a magyar nép szövegértési korlátozottságát.

Ki tud elképzelni ma Magyarországon egy kormányváltó MSZP-t Szanyival, Bajával, Szekeressel, Kiss Péterrel, és a többi hasonló őskövülettel, akik már bebizonyították, hogy nem valók a politikába?  Ugye, hogy szinte senki. De mivel kormányt váltani a szocialista párt szavazói nélkül nem lehet, egyelőre úgy tűnik, a kormányváltás marad el.

Pedig ennek a Magyarországnak igenis szüksége van egy baloldali pártra, amelyik képes a baloldali gondolatok tolmácsolására, elfogadtatására és ösztönzésére. (A DK sajnos jelenleg egy ördögi körben toporog, mert Gyurcsánnyal skan nem fogadják el, Gyurcsány nélkül viszont sehol se lenne.)

Ideje lenne felébredni, és végre megmutatni, hogy alkalmas a párt a változás és a 2014-es választások  érdekében az együttműködésre. Nem attól válnak tényezővé egy ilyen összefogásban, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve önmagukat nevezik ki a kormányváltás fő diszpécserének.  Ettől még nem lesznek követőik. Ám egy öntisztulási folyamat, egy visszavonultatási hullám és egy kicsit szerényebb fellépés már szimpátiát válthat ki.  Az ország érdeke most azt kívánja, hogy ne az MSZP tolja magát előtérbe, hanem csak támogatója legyen annak a folyamatnak, amely változást hozhat. És  a szocik hogyan másképpen bizonyíthatnák be a politikusoktól, a politikától és az egész rendszerváltás óta eltelt időszaktól megcsömörlött népnek, hogy  nem kell őket leírni, ha nem úgy, hogy megmutatják, képesek az önkritikára és a változásra. Hogy képesek előtérbe tolni olyan arcokat, akikről még el tudja hinni ez a nép, hogy valóban a parlamentbe valók. Mert értenek is valamihez, ami az ország vezetéséhez kell.

És persze ez vonatkozik minden más pártra is, ellenzékire és kormánypártira egyaránt. Minden formációban hemzsegnek az ügyeskedő, semmihez igazán nem értő, megélhetési politikusok, illetve a párthoz kötődő, azon belül nyüzsgő öltönyös-nyakkendős zsenik. Sokukra egy kis bolt vezetését nem bízná rá az ember, nemhogy egy országét. 

Kérdés, valóban képesek-e rá. Mert politikusnak lenni nehéz szakma, nem mindenki alkalmas erre, ezt ideje lenne közel huszonöt év után elismerni. Ez nem csak a jó fizetésről, kapcsolatokról és nyugodt életről szól. Mentálisan és fizikailag is megviseli az embert. Főleg gerinctájon.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.02.17. 12:13 1 komment

Címkék: kormányváltás MSZP Gyurcsány DK Bajnai Együtt 2014

Lehet, hogy csak emiatt a szomorú, színtelen és szagtalan január és február miatt vagyok hisztisebb a kelleténél, de rám tőrt a pesszimizmus. Nagyapám mondogatta mindig, mindenki azt kapja, amit érdemel. De én ezt nem érdemeltem. Én jó ember voltam egész életemben, fizettem az adókat becsületesen, a járulékokat, még akkor is, amikor nem volt munkám, erre nagyon ügyeltem. Nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam soha, adtam pénzt koldusnak, segítettem le nénit a buszról, vezettem át vak embert a zebrán. Sőt, dolgoztam ingyen is, ha úgy éreztem, azzal lendületet kap valami, ami jó. A rendszerváltáskor lettem felnőtt, az életemet végigkísérte a bizonytalanság, az egzisztenciális félelem, a vállalkozásba kényszerítés és annak minden anyagi következménye, a saját lakásért való küzdelem. És persze a remény, hogy egyszer leszünk mi még normális ország. 

Aztán nem lettünk. Valahogy az istennek sem jött össze nekünk, miközben körülöttünk minden kezdett Európává válni. És most itt állunk 2013 elején, amikor nemhogy Európa, de lassan már Ázsia is egyre messzebb kerül tőlünk! De nekem, a kortársaimnak és az idősebb generációnak már nincs még egyszer 25 éve arra, hogy kivárjuk, normális országgá, élhető, boldog és fejlődő országgá váljon Magyarország. 

Sajnos már nincsenek illúzióim.

Elvettek az életemből majd' 25 évet. Nem milliomos akartam lenni. Nem kacsalábon forgó palotáról, nem luxuskocsiról, nem világkörüli útról álmodoztam. Csak egy normális életről, egy normális országban. Ahol ki tudom számítani a jövőmet. Ahol az számít, hogyan dolgozom és milyen ember vagyok, nem pedig az, kik az ismerőseim és éppen milyen párt van hatalmon. Ahol a jövő az nem négy év, hanem annál jóval több. És a nyugdíjas éveimre nem rettegéssel gondolok, hanem tele tervekkel. Olyan országról álmodtam, ahol, ha elmegyek az orvoshoz, tudom, biztonságban vagyok. Ha tanulni akarok, azt tanulhatok, ami érdekel. Ahol munkaadóm, a főnököm nem megfélemlítéssel motivál munkára, hanem normális munkakörülményekkel és normális fizetéssel.  Hogy lakásom nem csak azért lesz, mert meghaltak a nagyszüleim. Ahol a boltban nincs megsértődve az eladó, csak mert dolgoznia kell, és ezért nem engem, a vevőt utálja. Ahol nem tudom meg soha, hogy a kedvenc színészem, íróm, zenészem, sportolom milyen pártra szavazott. Ahol egyáltalán nem fontos, hogy a kollégáimnak mi a világnézete.

Aztán ezt kaptam.

Majd' 25 évnyi tökölést, amatőrizmust, hazudozást, múltidézést.

Milyen ország az, ahol tömegeket lehet megmozgatni egy kormány mellett, amelyik eddig csak rombolt, de nem épített. Ahol azok mennek ki vastapsolni, arcukon üdvözült mosollyal, akiknek pénztárcájuk bánja a "hozzánemértést". Egy országban, ahol a bálványimádás olyan méreteket öltött, hogy az már kínos. Az össznépi amnézia pedig egyre bántóbb. Ahogy a gyávaság is. Meg az érdektelenség.

Azt látom, hogy bár mindenki elégedetlen, már csak legyinteni és vállat vonni van kedve. Már rég nem áll ki itt senki magáért, nemhogy másért. Szolidaritás, segítségnyújtás, tolerancia, önérvényesítés – értelmét veszett szavak itt a Kárpát-medencében. Nem lehet a nihilizmusból kirobbantani a népet semmilyen vérforraló és bicskanyitogató új alkotmánnyal, törvénnyel, szabállyal, antidemokratikus döntésekkel, korrupcióval, gyűlölködéssel, de már azzal sem, ha a képébe hazudnak és nyíltan kiröhögik.

Egy normális országban az emberek kikérik maguknak, ha hülyének nézik őket, ha uralkodni akarnak rajtuk. Kíváncsi vagyok, itt mikor jön el ez a pillanat!

Szerző: Lúthien Elensar  2013.02.10. 17:57 7 komment

Áder János nem írta alá a regisztrációról szóló törvényt, átküldte az Alkotmánybírósághoz, az AB pedig helyt adott az elnöki kifogásoknak. Aztán jött Rogán Antal és azt mondta, hallották az ész szavát. No meg a politikai felelősségérzet olyan erős bennük, hogy nem lesz választási regisztráció.

Na, most ez nagyon jó. Persze tekintsünk el attól, hogy elég nehezen lehetett Rogán bejelentését röhögés nélkül végighallgatni, láthatóan neki sem nagyon sikerült komoly arccal elmondani ezen fontos mondatokat. Persze azért hozzá tette: a kétharmados többséggel egészen nyugodtan módosíthatnák az alaptörvényt, és az AB döntése ellenére az alkotmányba foglalhatnák a regisztrációt, de nem teszik.  De mondom, ettől eltekintve tényleg jó dolog, ami történt. Mégis, olyan érzésem van, mintha valami nem stimmelne.

Persze, lehet, hogy ez már csak a politikai paranoia. De nekem már Áder is gyanús. Meg az AB. Rogánról nem is beszélve. Ugyanis egyáltalán nem megszokott, hogy a kormány (értsd: Orbán Viktor) ilyen gyorsan feltegye a kezét, és belássa hibáját. Ez valahogy életidegen tőlük (értsd: tőle).  Valami van a háttérben, de Stirlitz már halott, és félek, akkor világosulunk csak meg az ügyben, amikor már késő. Lehet, az egész egy megrendezett színjáték, aminek még nincs vége? Februárban majd más formában, jobban átgondolva és megtervezve, lenyomják a torkunkon ezt a gombócot?  Vagy maga Orbán Viktor mondta azt, hogy húúúú, ez kemény! Most egyet visszalépünk, hogy később kettőt léphessünk előre!

Bár, ha a fantáziánkat nagyon elengedjük, lehet még más magyarázat is a történtekre. Például, hogy beszartak. No, nem a kormány (értsd: Orbán Viktor), hanem az összes többi körülötte, akik reálisabban látják a világot és a 2014-es választások kimenetelét. Esetleg egy belső ellenzék kezd mozgolódni, mert tele van már nekik is a hócipőjük az egyeduralommal és a gazdaság "fejlődésével"? Olyanok, akiknek már kicsit sok ez nagy népszerűtlenség, és valamilyen módon nyomást gyakoroltak a kormányra (értsd: Orbán Viktorra), hogy ne feszítsék tovább a húrt.

Az mindenesetre sokat elmond az ország állapotáról, hogy a legegyszerűbb magyarázat szinte senkinek nem jut eszébe: Áder egy normálisan gondolkodó fazon, aki köztársasági elnökként valóban a demokráciát szeretné védeni, és hogy az Alkotmánybíróság egy olyan testület, amely önállóan hoz döntést a demokrácia védelmében. És hogy a kormány (értsd: Orbán Viktor) képes belátni tévedését és felülbírálni önmagát.

Szerző: Lúthien Elensar  2013.01.11. 17:00 Szólj hozzá!

Címkék: választás regisztráció Orbán Alkotmánybíróság Áder

December 21. péntek, 16.00 óra

 

   Három nap van karácsonyig. Már besötétedett. A körúton felkapcsolták a fákra tekert kis égőket, a havazásban úgy szikráznak, mint a csillagok. A nagy hó csendessé tette a várost, csak a karácsonyi dalocskák szólnak mindenhonnan,  tompítva az autók és az emberek zaját.  A bevásárlóközpontok, a cukrászdák, az éttermek viszont hangosak. Mindenki még egy utolsó kört tesz a boltokban, vagy éppen leül forró csokizni rég nem látott barátokkal. A hangszóróból szóló csilingelő hangokat elnyomja a tömeg zaja.

   Ám egyszerre abbamarad az ének, és az utcákon, a tereken, a karácsonyi vásárokban, a bevásárlóközpontokban, az éttermekben, a pályaudvarokon... egyszóval mindenhol felhangzik egy vészjósló  bejelentés a hangszórókból, televíziókból, rádiókból:

   - Magyarország, figyelem. A miniszterelnök kíván szólni hozzátok!

   Hirtelen megfagy a levegő, ami mínusz 3 fokban természetes, de ez most más. Döbbent arcok néznek egymásra, ismeretlenek súgnak össze, az anyák magukhoz húzzák gyermekeiket, a szerelmesek összebújnak. Mindent betölt az ismerős hang, bár most mintha kissé bizonytalanabb lenne:

   - Kedves barátaim, Orbán Viktor vagyok, Magyarország miniszterelnöke. Szólni szeretnék hozzátok, ahogy ezt teszi most minden állam- vagy kormányfő a nagyvilágban.

   A döbbent csendet hirtelen felváltja az elégedetlenség zaja. Még fütty is felhangzik a tömegből, sokan gúnyosan nevetnek, de leginkább továbbra is kérdőn néznek egymásra az emberek.

   - Ma van az emberiség utolsó napja. Őseink a maják - mert őseink, hiszen ők is Ázsiából származnak, mint mi, és régi írások szerint minden maja kisgyerek egy poros folttal a fenekén született -, szóval a maják megjósolták a véget. Tíz perccel ezelőtt kaptam a hírt Moszkvából, az orosz műholdak bemértek egy hatalmas meteoritot, amely felénk száguld.  És mielőtt a Föld a tűz martalékává válik, könnyítenem kell a lelkiismeretemen. Hallgassatok meg....

   Ám szavai belevésznek a pánik zajába. Az emberek először csak sikítanak, majd rohangálni kezdenek, és sírni, a szeretteiket hívják telefonon. Van aki térdre rogy, és imádkozik, mások azonnal a sarki kocsma felé veszik az irányt. Teljes a káosz.

- ...nem volt ez forradalom, csak egy mese...

   És akkor valaki felnéz az égre, és felkiált. A feketeségben egy vörösen izzó pont tűnik fel.  Mindenki az égi jelenséget figyeli megbabonázva. Hiába jelenti a halált, olyan gyönyörű, hogy senkinek nem jut eszébe más, csak az, hogy nézze... Csak egy valaki nem foglalkozik az égi jelenséggel.

   - ...és elnézést akarok kérni tőletek a 2008-as szociális népszavazás miatt...

   A vörös tűzgömb egyre nagyobb az égen. A tömeg mindenhonnan kitódul az utcára, vagy az ablakokban áll. Az emberek megfogják egymás kezét és nézik az égi jelenséget, néma csöndben várják a véget. Csak a hangszóróból hallható monológ teszi  hétköznapivá a látványt.

   - ...bocsássatok meg nekem a Jobbik miatt is...

   A tűzgömb közben már akkora, mint egy teniszlabda. Olyan gyorsan közeledik, hogy talán már csak fél órája van az emberiségnek. Furcsa vöröses fény világítja meg a felfelé néző arcokat és az utcákat, a házakat. Az ég alja olyan, mintha éppen felkelne a nap, ám felette a vészjósló feketeség nem a virradatot jelzi. Az egyébként néma csöndben kísértetiesen visszhangzik a mindenhonnan hömpölygő vallomás.

   - ...tudom, hogy hazudtam, hogy a hatalomért mindent...

   A tűzgömb az égen már focilabda méretű. Furcsa hang tölti be az utcákat. Morgó, zúgó, kísérteties hang. Sokan némán keresztet vetnek vagy éppen elmormolnak csendben egy imát. Van aki fényképez, aztán rájön, kinek és miért... Úgysem látja már senki ezeket a képeket. Az utcákon szinte lépni sem lehet. Állnak az autók, állnak a járművek, csak a vörösen világító hó hullik nagy pelyhekben a földre. Ez az egyetlen, ami mozog az egész városban. A hópihe...

   - ...a magánynyugdíjak, az állami pénzek, a földek... ezek mind...

   Hitelen feltámad a szél. A hópelyhek őrült táncba kezdenek, a fák meghajolnak és a rajtuk tekeredő karácsonyi lámpácskák koccanva ütődnek össze. Mindenki a szeme elé kapja a kezét. Nem csak a nagy szél, a vakító fény miatt is.

   - ...a gazdasági miniszter nem...

   Pár másodperc múlva a szél eláll, a hópelyhek újra vígan kergetőznek és puhán hullanak alá. A fekete égbolton egyenként felragyognak a csillagok, csak a Hold piroslik még egy kicsit. Minden olyan, mintha mi sem történt volna. Mintha csak egy átlagos decemberi este lenne.

   - ...az egészségügyet úgysem tudtuk volna...

   Az emberek még mindig némán állnak. Nézik a szikrázó csillagokat, és nem akarják elhinni, hogy vége. A csendet egy telefon csörgése töri meg, majd egy másiké, és szépen lassan ezer féle csengőhang kakofóniája tölti be az utcákat, tereket... Mindenki nevet vagy éppen zokog, idegenek borulnak össze boldogan, vagy éppen rogynak térdre a megkönnyebbüléstől.

   - ...tudom, hogy megbocsáthatatlan, amit tettem...

   A hangszóró még mindig a monológot közvetíti. Úgy tűnik, csak egyvalaki nem tudja, hogy az emberiség megmenekült, a maják tévedtek. A nevetés és a sírás szép lassan elhalkul, és mindenki a recsegő hangokra figyel. Valahonnan egy vékonyka gyerekhang hallatszik:

   - Apa, még sincs vége a világnak?

   - Nem, a világnak nincs...

Szerző: Lúthien Elensar  2012.12.23. 21:06 Szólj hozzá!

Valamit nem értek: ha ebben az országban a kormányon kívül már mindenki tudja, hogy gáz van, - márpedig tudja, hiszen jobboldali gazdasági szakemberek is leadták már a vészjelzéseket -, akkor miért nem történik végre valami, hiszen nem kellene nagy dolgot tenni, csak  végre elkezdeni beszélgetni egymással jobbról, balról és középről az értelmiségieknek, de az igazi értelmiségieknek! - ugye, hogy ez nem bonyolult?

Szóval én úgy képzelem el ezt az egészet, hogy az okos emberek leülnek egy asztalhoz, és közösen elhatározzák, kihúzzák ezt az országot a slamasztikából: elővesznek papírt, tollat, számolnak, kicsit vitázgatnak, de nem nagyon, mert összeveszni nem kívánnak, sőt, direkt meg akarják ismerni a másik gondolatait, terveit, véleményét, és furcsa módon nem az a fontos nekik, hogy a másiknak mi a vallása, a világnézete, kire szavazott, hanem az, amit mond, és azért viselkednek ennyire különösen, mert időközben rájöttek, hogy össze kell fogniuk, hiszen ez az ő országuk, az ő életük, a gyerekeik, sőt azok gyerekei is itt élnek majd, ha minden jól megy, és hogy meg fognak öregedni, és nagy bajban lesznek öregkorukra, ha nem változik meg valami nagyon gyorsan, és akkor majd nagyon, de nagyon fogják magukat szégyellni, hogy semmit nem csináltak, csak hagyták, hogy mások, akik egyáltalán nem okosak, azok csináljanak olyan dolgokat, amiről az értelmiség tudta, hogy rossz, mégsem szólt, és ez majd nagyon-nagyon ciki lesz nekik.

Szóval akkor az értelmiség párbeszédbe kezd, összefog meg árkot temet, hiszen azért értelmiség ők, mert aggyal is gondolkodnak, nem csak szívvel – és, ugye, az emberi agy csodákra képes –, kitalálják, mit lehet tenni, és okosan, nagyon okosan elmondják az embereknek az igazat, hogy bizony nagy a baj, és ebbe nem kevernek majd bele pártokat, politikusokat, mert azok már rég nem érdeklik az értelmiséget (sőt az emberek nagy részét sem), csak az érdekli őket, hogy legyen már végre rend, nyugalom és béke ebben a Kárpát-medencében, mert így nem lehet élni, főleg sokáig nem, mert rámegy erre minden és mindenki, és az nem normális dolog, és már nem félnek attól, hogy ha mást mondanak, amit a központi akarat kíván, akkor árulónak kiáltják ki őket, mert ezen már rég túlléptek, ez már nem is érdekli őket, mert már régen nem számít, mit gondolnak azok ott a Parlamentben, és mit gondolnak azok, aki nem akarnak gondolkodni, mert már egészen más itt a tét: az életük, mindenki élete és a jövő.

És amikor sikerül elmagyarázni az embereknek, hogy nagy a baj, és ezt a bajt hogyan lehet orvosolni, akkor egyszerre csak az emberek a fejükhöz kapnak, és elgondolkodnak arról, van-e értelme annak, hogy mindent a politikának rendelnek alá, még az emberi kapcsolatokat is, a boldogságukat is, azt is hogy fizetnek-e a buszjegyért, vagy bliccelnek, mert az azért nem normális, hogy attól függjön, fizet-e valaki a buszjegyért, hogy ki a miniszterelnök, és akkor mindenki rájön, hogy ez valóban nem normális, tehát segíteni fognak az értelmiségnek abban, hogy jobb legyen, elfogadják, hogy egy darabig talán rosszabb lesz, de utána mindenképpen jobb, és kinevetik majd azokat, akik még mindig csak öklöt ráznak, a múltba néznek, a történelmen sírnak, és azt mondják majd, hogy vége a rémálomnak, többet őket nem altathatja, nem  áltathatja senki, mert a politikus van értük, és nem fordítva, hanem pont hogy értük, ők a főnökök, a politikusok meg csak a beosztottak, szóval vegyenek vissza.

És amikor erre mind rájönnek, akkor hirtelen elkezdenek egymással beszélgetni, és már az emberek sem nézik majd, kinek mi a vallása, a világnézete, milyen az identitása vagy a bőrszíne, csak az lesz a fontos, ki milyen ember, hogyan él és mit csinál, és akkor majd rájönnek arra is, nincs kollektív bűnösség, csak bűnösök, és meg akarják ismerni majd egymást, nem akarnak többé félni, és nem is engedik meg, hogy elhitessék velük, mindenkitől félni kell, de azokat közösen kitaszítják, akik félelmet akarnak gerjeszteni, mert már nem hisznek abban, hogy a hibákért és a nyomorúságért mindig mások a felelősek, hanem rájönnek, hogy mindenki a maga sikerének a kovácsa, és a sült galamb soha nem repül be egy szájba sem, és akkor már nem lesz olyan, aki magyarabb a magyarnál, vagy akinek megkérdőjelezik a magyarságát, és akkor már mindenki kitűzi a kokárdáját, mindenki lenget majd piros-fehér-zöld zászlót, az ünnepek tényleg közös ünnepek lesznek, és közös lesz a múlt, meg a büszkeség, és akkor már közös lesz a nemzettudat is, mert senki nem veheti ezt majd el a másiktól.

És amikor mindez majd egyszer megtörténik, akkor kiderül, hogy mégiscsak lehet ebben az országban élni, meg beszélgetni a másikkal, és mosolyogni, és normálisan dolgozni, mert van értelme annak, hogy dolgozik az ember, mert majd meg lehet élni a fizetésből, és akinek nincs munkája, az is majd emberi körülmények között létezhet, és lesz majd olyan, hogy szociális háló, jó erős, és lesz majd olyan, hogy szakszervezet, ez is jó erős, és fontos lesz a munkavállaló is, nem csak a munkaadó, nem tehetnek majd meg mindent a dolgozókkal, kihasználva az elbocsátástól való félelmüket, és az emberek boldogabbak lesznek, odafigyelnek majd egymásra meg a környezetükre, és akkor majd nagyobb lesz a tisztaság is, meg a biztonság, és akkor már lehet betegnek is lenni, mert az egészségügy is olyan lesz, és az embereket majd ez is boldogabbá teszi, meg persze egészségesebbé, és a boldog, egészséges ember jobban dolgozik, és ha jobban dolgozik, jobban működik a gazdaság is, és ha jobban működik a gazdaság, akkor szebb lesz minden, és ha szebb lesz minden, akkor jó lesz itt élni.

Szóval ennyire egyszerű ez az egész.

Szerző: Lúthien Elensar  2012.12.11. 20:28 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék