A kis Attila nagyon dühös lett. Igazából ő akart lenni a park ura, ám amikor azt mégis a Korona csoport óvodásai foglalták el, kénytelen volt a rakéta mászókával beérni. Dühösen rugdosta a rozsdásodó vas vázat. Hiába vigasztalták a többiek, hiába biztatták. Még az sem tudta felvidítani, hogy a kis szemüveges okostojás átkerült a Sajtkukac csoportba pár gyerekkel együtt. Pedig mindig idegesítette őt. De most sokkal dühösebb volt arra a másikra, amelyik a park egyetlen csúszdájának a tetejét foglalta el. Körülötte pedig nagy tömeg és mindenki az ő kegyét kereste.

Aztán dühös volt azért is, mert meghallotta, az óvoda három középsős csoportja elhatározta, összefognak és visszaállítják a régi rendet a parkban. Le is rajzolták egy nagy papírra, hogy ezt hogyan akarják. Elnevezték magukat a Három Testőrnek, de ebből őt kihagyták. Persze, mondták neki, majd mehet velük játszani a társaival, de először még megtervezik a dolgokat és persze ez azt jelentette, hogy már nem is irányíthatja a játékot. Pedig ő irányítani akart. Neki is lettek volna jó ötletei. Sőt, neki sokkal jobb ötletei lettek volna, hiszen már nagycsoportos. És amikor megtudta, hogy bezzeg a Napraforgó csoportot rögtön megkeresték, akkor végképp elkeseredett.

Nem kicsit volt kárörvendő, amikor megtudta, nemet mondtak a megkeresésre. Még akkor is, ha tulajdonképpen ennek ő volt az oka, meg a sajtkukacos szemüveges, mert Andriska, a Napraforgók vezetője azt mondta, velük biztos, hogy nem akar együtt játszani.

A kis Attila erre gondolt egy nagyot, és elhatározta, akkor is irányítani fog. Mert az sokkal fontosabb, mint a park visszaszerzése. Megbeszélte a csoportja óvódásaival, hogy visszaállítják a régi rendet a parkban, és elnevezte magukat a Négy Testőrnek. Le is rajzolták egy nagy papírra, hogy ezt hogyan akarják. És mondta a többieknek, hogy majd jöhetnek ők is játszani, de először megtervezik a dolgokat.

A kis Attila büszke volt magára! Kicselezte a három középsős csoportot. Ő fog irányítani és ha a többieknek fontos a park, akkor csinálják azt, amit mond. És nem értette, miért nevetnek össze a háta mögött a többiek.