Igen, tényleg valami hiányzik az ellenzéki tüntetésekből, de nehéz megmondani, hogy mi. Ugyanis, amit mindenki hiányol, azt egyszerűen lehetetlen kívánni!
Senki nem akarhatja, hogy újra autók égjenek Budapest utcáin, hogy repüljenek a macskakövek. Az "Orbán, takarodj!"-nak fizikailag még nincs itt az ideje, egyelőre még csak verbálisan lehet fenyegetni vele a hatalmat. Mert ha Orbán valóban eltakarodik, akkor mi lesz? Ki ül be helyette a miniszterelnöki székbe? Egy másik fideszes? Ki és mi garantálja azt, hogy a leszerepelt focista nem fogja a háttérből irányítani a történéseket? Vagy a legnagyobb ellenzéki párt ragadja magához a hatalmat? Az még mindig az MSZP, és abból most egy darabig nem kérünk újra!
Más pedig jelenleg nincsen. Bajnai lehetett volna, de nagyon elcseszte. Bíznia kellett volna magában és a körülötte lévők erejében, elhivatottságában, hozzáértésében. Ez a ló már elszaladt! Ha Bajnainak nem sikerült, másnak kell átvennie a vezető szerepet. De ehhez idő kell. Fel kell nőnie mentálisan, politikailag egy olyan embernek, aki képes arra, hogy maga köré gyűjtse azokat, akik tenni akarnak, tudnak és mernek is. A civilekből, akár tetszik, akár nem, valakiknek politikussá kell válnia ahhoz, hogy országot irányíthasson. Másképpen nem megy. Kérdés, ezt mikor látják be azok, akik most még úgy ragaszkodnak a civilségükhöz, mintha az életük múlna rajta. (Pedig jó példa van már: Juhász Péter vállalta ezt, és nem adta fel önmagát!)
Igen, sokan érezhetik azt, egy helyben toporog minden ellenzéki megmozdulás. A tüntetéseken rendre elhangzik, mi az, amit nem akarunk, mire vágyunk, mi a rossz a rendszerben és mit nem szabad tovább tűrnünk. Csak az nem hangzik el, hogyan lehet megváltoztatni a dolgok menetét, hogyan lehet elérni, hogy a fidesz és vezénylő tábornoka kiengedje a hatalmat a kezéből, és mi következik akkor, ha Orbán már csak egy rossz emlék lesz... Pedig ezek a legfontosabb kérdések. Erre valóban nem válasz az, amit a január 2-i tüntetésen is olyan sokan javasoltak a szónokok közül: beszélgessünk, szervezzünk vitaesteket, szeressük felebarátainkat. Úgy érzem, a magyar társadalom tűrésküszöbének a közelében van már. Konkrét válaszokat, megoldásokat várnak. Ugyanis nem lehet mindenkiből hős, de még entellektüell forradalmár sem. A legtöbben, akik ott vannak egy-egy ilyen tüntetésen, nem tudnak többet tenni annál, mint hogy részvételükkel kinyilvánítják nemtetszésüket. Nem fognak beszélgetéseket, vitadélutánokat szervezni, filozófálgatni, gazdasági megoldásokat keresni vagy éppen egy civil szervezetben tevékenykedni. Ők a támogató tömeg, akire szükség van. Akire szüksége van annak a pár embernek, akik vállalják és képesek arra, hogy világmegváltó terveiket megvalósítják. Egyik nélkül, a másik nem működik és fordítva. A tömeg nagy része segíteni akar, de nem tudja, hogyan kell. És segítségnek már régen nem érzi a fentebb leírt lehetőségeket, hiszen ezt a maga módján már mindenki megtette.
Igen, már valóban valami több kell. De nem mindegy, mikor. Elkapkodni fejjel rohanni a falnak sem lehet, hiszen akkor megbukik az egész. Amíg nincs előkészítve a terep a hatalomátvételre, addig tényleg csak beszélni szabad róla. És türelmesnek lenni.
Ennek az országnak olyan emberekre van most szüksége, és a tömeg azokat támogatja majd, akik vállalják, anélkül vezetik ki az országot a szarból, hogy az a személyes előrelépésüket jelentené. Megszállott, a hazájukat szerető, és önzetlen SZAKÉRTŐ emberekre. Egy szakértő kormányra, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre, szexuális orientációra vagy éppen származásra való tekintet nélkül. Olyan embereknek kell összeállnia szépen csendben, akik pontosan tudják, mit kell tenni.
Mert én nem tudom. És te sem. Matekból hülye vagyok, a gazdasághoz nem értek, és fogalmam sincsen ahhoz, hogyan lehetne leküzdeni a szegénységet. Én csak látom az igazságtalanságot, de tenni nagyban nem tudok ellene. Máshoz értek, ehhez nem. Pontosan úgy, ahogy a tüntetésekre járó tömeg nagyobbik része. Mi csak egyet tudunk tenni. Támogatni azokat a célokat és törekvéseket, amelyek egy jobb ország, egy élhetőbb ország eléréséhez kellenek. Többet várni tőlünk nem csak hülyeség, de igazságtalanság is.
Szóval jó lenne, ha végre jönne pár ember, és fel merné vállalni: új országot akar építeni. A segítségünkkel, de nem velünk.
