Elnézést, csak szólni szeretnék. Elmondani, hogy tulajdonképpen mi az, amire vágyom. Én vagyok ugyanis a Civil, akiről mintha kezdenének megfeledkezni. Márpedig én arra vágytam, hogy a demokratikus ellenzéki pártok, szervezetek, egyesületek március 15-én végre bebizonyítsák, hogy képesek együttműködni. Igenis, nagyon bírtam volna, ha felállnak egy színpadra és elmondanák, hogyan képzelik a jelent és a jövőt. De sajnos ezt a vágyamat nem csak a jeges márciusi szél fújta el.
Persze, nyilván, tök mindegy, ki mit mond 2013 tavaszán, abból még lehet akármi is, de legalább következtetéseket vonhattunk volna le abból, ahogy beszélnek. Mert igen, lehet, hogy rühellem a politikusokat, de értelmes ember vagyok, nem akarok politikus lenni, de tudom azt is, nélkülük nincsen kormányváltás, hiszen akkor nem lennének pártok, sem képviselő jelöltek, márpedig ez nagyon hasznos akkor, ha az ember kormányt akar váltani. És mivel nekem eszem-ágában sincs beülni a Parlamentbe és országot vezetni, kénytelen vagyok azokban megbízni, akik ezt megteszik helyettem. Márpedig ezeket az embereket politikusnak hívják, bár kitalálhatunk valami más szót is rájuk, ha attól könnyebb lesz ezt belátni.
Szóval, én a Civil szerettem volna hallani a demokratikus ellenzéki pártok vezetőinek terveit. Hogy tudjam, ki mit gondol a jövőről, az együttműködésről. Ennyi ember előtt nagyot linkelni nem lehet, ez a tömeg számon kéri a hazugságot, az hót zicher, hiszen most nagy a tét. Az is kiderülhetett volna, hogy is állnak az ellenzéki pártok az együttműködéshez és egymáshoz.
Mert engem, a Civilt például nagyon zavar, hogy az MSZP ki akarja sajátítani az összefogást, élen akar járni, pedig a kutya nem kérte erre őket. Igen, a kormányváltáshoz kellenek, de nem ők, hanem inkább a szavazóik. De vajon belátják-e ezt? Képesek-e arra, hogy az ország érdekében visszafogják magukat. Gyűlölöm, ha valaki elmúltnyolcévezik, de iszonyatosan nagy a felelősségük abban, hogy most itt tartunk. Ha ők nem töketlenkednek, nem féltik a seggüket és a pozíciójukat, hanem mernek kormányozni, reformokat végrehajtani, akkor most Orbánnak nem hogy kétharmada nem lenne, de talán többsége sem. Én, a Civil nem szeretném Mesterházy Attilát miniszterelnöknek. És nem szeretnék MSZP-s kádereket bársonyszékekben látni. Csak akkor, ha tényleg ért ahhoz, amit irányít. De csak azért, mert szoci, nem!
És bevallom, zavar az is, hogy a DK és Gyurcsány ebben az összeborulós játékban a Fekete Péter. Nekem nem nagyon tetszik ez a fajta kirekesztés, hiszen a többi közt éppen ez a fogalom az, ami miatt tele a tököm ezzel a rendszerrel. Nekem hiányozna a DK az együttműködésből, pont annyira, amennyire hiányozna Kuncze, Ungár és Fodor tömörülése. Hiányzik az LMP és a 4K! is, de ők menthetetlenek.
Ellenben az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért viszonya is izgat. Hallani szerettem volna őket, hol tartanak most a párbeszédben.
És azt is jó lett volna megtudni, a szakmai dolgokhoz milyen a hozzáállásuk. Csak lózungokkal dobálóznak, vagy a szavak mögött ott van a szakértelem is. Én, a Civil ugyanis Orbán után nem politikusokat akarok látni az ország élén, hanem szakpolitikusokat. Olyan embereket, akik nem egy pártban nőttek fel, hanem az életben. Olyanokat, akiknek képzettségük van és gyakorolták is a tudásukat egy munkahelyen, pénzt kaptak ezért.
Szóval jó lenne, ha végre mindenki megértené, politikusok nélkül nincs rendszerváltás. Látjuk, abból nem lesz gazdasági fejlődés, ha sok tízezer ember összegyűlik. Kiadjuk a dühünket, kimondjuk, ami bánt bennünket, ezredszerre is, megtapsoljuk azt, aki úgy gondolja, mint mi, de ezzel csak azért érjük el, nem lesz fekélyünk, mert kijött belőlünk a feszültség. Aztán hazamegyünk szépen, egy kis hiányérzettel a lelkünkben, hogy valami még nagyon nem klappol, valami még nagyon hiányzik.
És hát sajnos a politikusok hiányoznak. Ezt a békát le kell nyelni!