Mi történt ezzel az országgal? És mi történt velünk? Olyan fokú lett az intolerancia és az agresszió az emberekben, ami már rémisztő. 

Most például Szilvásvárad lakossága gondolta úgy, nem szeretné, hogy értelmi fogyatékosok költözzenek a községükbe. És e nem akarásuknak hangot is adtak. Merthogy elriasztják majd a turistákat. Értik!? Az a pár fogyatékkal élő ember, aki ott lakást kapna. 

És akkor felmerül a kérdés ebben az esetben is: mi joga van pár hozzá nem értő és korlátolt, buta embernek dönteni ilyen témában? Különben is, miért van joga bárkinek is ítélkeznie arról, ki a jobb és ki a rosszabb tagja a társadalomban? Egyáltalán, milyen mérce szerint ítélkeztünk?

A szilvásváradiaknak egyébként elmagyarázhatná valaki, hogy Európában élünk. Mint ahogy a Szilvásváradra érkező turisták nagy része is, akik nem kapnak frászt a fogyatékkel élőktől, mert a világ egy boldogabb részén az a természetes, hogy nem zárt intézetekben tartják ezeket az embereket, hanem a társadalomba integrálják őket. Már csak azért is, mert a régi hiedelemmel ellentétben képesek az önálló életre, képesek a munkavégzésre, a tanulásra. Ráadásul akkora szeretet van bennük, önzetlen és korlátlan szeretet, jóhiszeműség, amiről a szilvásváradiaknak elképzelésük sem lehet. 

De persze nem is kell csodálkozni ezen. Hosszú, rögös út vezetett el idáig, hogy egy falu közössége kijelentheti, nem kér az értelmi fogyatékosokból. Hiszen nem kevés éve joga van itt eldönteni egyeseknek, hogy ki a jó és ki a rossz magyar, hogy egyáltalán ki számít magyarnak és ki nem, hogy ki a bűnöző születése jogán és ki nem az, hogy ki kit szerethet és kivel csókolózhat, hogy ki rendezhet és hogyan kell rendeznie, hogy mit ábrázolhat egy festmény és mit nem...

És az embernek mindig el kell gondolkodnia, vajon ki is az igazán értelmi fogyatékos?