Olvasgatva az október 23-i Milla tüntetésre íródott reagálásokat jobbról, balról, középről, már egyáltalán nem csodálkozom, hogy nekünk egy Orbán jutott. Tulajdonképpen lassan már mindenki elhatárolódik mindenkitől, senki nem ért egyet a másikkal. Hát, összefogásnak nem ezt hívják az értelmező kéziszótár szerint. Pedig itt az kéne, mégpedig nagyon sürgősen, különben 30 évig nem mászunk ki a pöcegödörből. Nekem speciel már ennyi időm nem nagyon van, hogy megvárjam a kánaánt. Nem 70 évesen szeretnék boldog állampolgára lenni egy boldog országnak, hanem most.
Az, hogy TGM felcsattant, nem érdekel. Hogy nem lesz ott a Milla tüntetésén? Hát, nekem nem fog hiányozni. Már nagyon régen nem izgat, mit ír, mit mond, követni sem nagyon lehet, nála az a fontos, hogy ne értsen egyet, az nem, hogy miért ne. Kicsit zavaros az ágálása, hiszen senki nem tudja még, Bajnai mit mond ott. Ergo, még azt sem lehet tudni ezek után, hogy TGM tulajdonképpen mivel is nem ért majd egyet. Ám Gazsi bácsi csak az egyik a sok szereplő közül, akiket nem értek. Hiszen ha már jó ideje azt halljuk és mondjuk, hogy tenni kellene valamit, és a helyzet olyan, hogy tenni csak összefogással, erős társadalmi és civil háttérrel lehet, akkor ebben mi a nehéz? Az ellenzéki pártok mintha elfeledkeznének róla, hogy itt most nem róluk van szó, hanem az országról és benne azokról az emberekről, akik őket politikussá tették. Én mint választópolgár gyakorlatilag leszarom, hogy ki haragszik kire, kinek ki az ellenszenves. Egy dolgot szeretnék, hogy Orbán menjen, és jöjjön valaki olyan, aki ezt az országot a helyes irányba evezi. Ehhez pedig az kell - az átalakított választási törvény folyományaként - hogy sokan akarjanak egyet és csak egy olyan ember legyen, aki fellép majd Orbán ellen. De jelenleg még mindenki úgy húzogatja a száját, mint egy szűzkurva az aktus előtt, aki pedig a pénzt már előre elkérte.
Az LMP az hozza a formáját. Még anno Schiffernél becsípődhetett valami, mert néha a szoci és Gyurcsány utálatát még a jobbiknál is vehemensebben hozta. Nálam akkor verte ki a hülyeségével a biztosítékot, amikor beállt azok sorába, akik rendőrterrort üvöltöttek a 2006-os események kapcsán. Mintha semmi mással nem foglalkozott volna az elmúlt esztendőkben, csak ezzel. Amikor hátrább lépett, örültem, hátha az LMP-nek az értelmesebb tagsága kerül majd döntéshelyzetbe, de ez hiú remény volt. Az LMP-ről azóta sem derült ki számomra, tulajdonképpen mit is akar, és az sem, hogy azt kivel. És most már lassan nem is érdekel. Egy kis párt, kicsinyke támogatással, amelyik hatalmasnak képzeli magát. Osztják az észt, hogy közben nem mondanak igazán semmit. Külön-külön szimpatikus emberek ők, szimpatikusan is nyilatkoznak egyenkén - illetve hát, már aki - de valahogy pártként nem jól funkcionálnak. Az pedig, hogy mint LMP nem képviseltetik magukat a Millás tüntetésen... Hát, nyilván úgy gondolják, civilek nélkül, ők egyedül is tudnak rendszert váltani. Valakinek szólni kéne nekik, hogy nem. Elvégre az ország érdeke a fontos, nem a pártbüszkeség! Ja, hogy igy lehet, nem lesz minisztere az LMP-nek? Kit érdekel?!
A szocik is izmoznak (még?). Pedig hát még hálásnak is kellene lenniük, hogy azután a nyolc év után beveszik őket a rendszerváltó buliba. Nem nagyon érdemlik meg. Nagyon, nagyon sok hibát elkövettek, legfőképpen azzal, hogy gyávák voltak. Féltették a seggüket és a zsebüket. Nem igaz, hogy csak a Fidesz intett be a reformoknak. Ezen a téren nagy a bűne a szoci tagságnak is. Szóval nekik sem ártana egy kis önvizsgálat. És ha már annyiszor megvádolták - teszem hozzá, joggal - a fideszeseket és Orbánt azzal, hogy ellenzékiként csak azért intettek be mindenre, mert a hatalmat könnyebben meg lehet szerezni egy olyan párttól és kormánytól, amelyik semmi előremutatót nem alkotott, akkor most ne tegyék ugyanezt! Az ország érdeke a fontos vagy a saját pecsenye?! Ja, hogy így nem lesz miniszterelnök Mesterházi? Ez csak jót jelent!
Még talán Gyurcsány kirohanása az, ami leginkább érthető, bár egy politikus nem sértődhet meg így soha. Nyilván közutálat tárgyának lenni nem egy lelket melengető dolog, bár acélosíthatja a jellemet. És még a leghiggadtabb ember is elveszítheti a türelmét, ha egyenlőségjelet vonnak személye és Orbán közé. Meg aztán Bajnai elég finom csali lett volna ahhoz, hogy a DK horgán fickándozzon a változást akaró választóktól hemzsegő vízben. Értem én, hogy együtt ez így sok volt, de az, aki folyamatosan azt hangoztatja, neki az ország érdeke a fontos, nem hisztizhet be így. Hiszen az ország érdeke fontosabb a személyes problémáknál. Hogy a DK így nem jut be a parlamentbe? Lehet, amúgy sem!
Aztán itt van a Milla, a főszervező, amelyik a pártokat ki akarja hagyni a dzsemboriból, pedig pártok nélkül nem megy. Bajnai mögé sem hajlandók felállni, pedig valaki mögé állni kell. És igazából eddig még csak az elégedetlenséget fogalmazták meg, azt nem, hogy mit kellene tenni, és hogyan. Így pedig az a rengeteg ember, aki nem nyavalygást akar végre hallani, hanem konkrét terveket, hamar csalódottá válhat. Arról nem is beszélve, egy idő után ám az is fárasztó lesz, ha mindig mindenkitől elhatárolódnak, és mindig mindenkit elutasítanak. Nem a rinya kell már, hanem a tettek. És ha az emberek összefogást akarnak, akkor egy civil egyesület fogjon össze, mert különben kipukkad. És ugye az ország érdeke....! Vagy akkor esetleg nem lehetne mindenkit azonos vehemenciával lekomcsizni? Már éppen itt lenne az ideje!
Ma, akár tetszik, akár nem, Bajnai az, aki képes lenne összefogni, és egy cél érdekében a szavazófülkékhez szólítani a megcsömörlött magyarokat, akik nem akarnak sem egy szélsőjobbos országot, sem egy Orbán vezette, kóklerekkel teli, hülyekonzervatív áldemokráciát. Bajnai lenne az egyetlen most, aki felül tudna emelkedni a pártokon, aki valódi szakértőket és nem seggnyalókat ültetne bársonyszékbe, aki külföldön is megállná a helyét és aki - az eddigiekből úgy tűnik - ért is ahhoz, amit vállal. Mert nekem tök mindegy, jobboldali, baloldali, liberális az, aki kitól minket a pöcegödörből és gatyába rázza a gazdaságot. Csak tényleg az kezdjen el dolgozni ezen, aki tudja is, hogy mit csinál. És ne asszerint hozzon döntéseket, hogy a párttagság mit akar. Nem a világnézetére vagyok kiváncsi a következő miniszterelnöknek és minisztereinek, hanem a szakértelmére.
Úgy tűnik, ezt egyelőre csak a Szolidaritás értette meg. Ennek ellenére kell a Milla tüntetés. És valahol titkon remélem, hogy a felszín alatt Juhász Péter is tudja, mit kell tenni! Talán tudja.
http://www.millamedia.hu/2012/10/10/kellenek-partok-a-milla-szinpadara/
